G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Lábadi Károly: Negyvennyolc emlékezete a folklórban

közben tanúsított csodás bátorságot, készséges önfeláldozást, önkéntelenül is ajkunkra jött a dalnok szózata: »Hogy magyarrá lettem, áldom Istenemet / Mert e nemzetre bárki büszke lehet!« Kossuthhoz mérten a szabadságharc egyéb hőseiről csak kevés említés történik. Szórványosan egy-egy dalban vagy mondaszerű szövegben előfordul Perczel Mór, Nagy Sándor, Klapka György neve, „a legendás alak, a kit a magyar nép dalokban örökített meg...", s 1892-ben bekövetkező halálakor temetésén „A híres Klapkaindulót énekelte a koporsója után tóduló nép..."

4

1 Görgey, akiről Banó István azt állapította meg, hogy népköltészetünkben a Világosról szóló harmincöt dal közül harminckettőnek „szomorú emlékű hőse",

4

2 sem marad említés nélkül. A politikus- és katonahősök mellett egyetlen költő, Petőfi Sándor alakjához fűződik a legtöbb hagyomány. „Csupán egy része népköltészeti alkotás, többsége igénytelenebb, formátlanabb emlékezés."

4

3 Az emlékezések és mondák között akad pár, amelyikben a betyárok, akik közül a nép párat szintén szívébe zárt, és a költő egyetlen történetben jelennek meg. Gödöllőn attól az adatközlőtől jegyezték le, akinek nagyapjánál szállt meg a költő: „Petőfit egyszer elfogták a Rózsa Sándor legényei. Ez még 48 előtt történt. Azt dúdolgatta, hogy Fürdik a holdvilág az ég tengerében, oszt odavitték Rózsa Sándor eleibe, de annak nagyon megtetszett, és igen jó barátságba kerültek. Lóra is ültették, meg magukkal vitték a lebuj-kocsmába. Rózsa Sándor meg akarta látogatni, de Petőfi intette, hogy akkor elfoghatják. De egyszer mégis eljött, este 11-kor kopogott az ablakán, Petőfi már várta. Öregapám ott feküdt a gangon az én apámmal, a kocsi meg ott állt az udvaron, ahogy behordták este a takarmányt. Azt kérdi öregapámtól Rózsa, van-e kasza a kocsiban. Öregapám mondja, hogy nincs. Rózsa meg azt mondta, akkor odakötöm a lovamat. Borozgattak együtt, mikor elfogyott, fölkeltették János bácsit, hogy hozzon bort. Aztán Rózsa Sándor fölpattant a lóra, és elment."

4

4 A történetben annyi az igazság, hogy Petőfi 1843-ban és 1845-ben járt Gödöllőn. Egyébként az sem véletlen, hogy a költő a Fürdik a holdvilág az ég tengerében... költeményét dúdolgatta az elbeszélő szerint, hiszen ezt a Petőfi-verset a nép felkapta, s magáénak érezte. A folklorizálódott „néprománc" ismeretére az Alföldről és Erdélyből találunk legtöbb adatot.

4

5 A negyvennyolcas tematika apróbb műfajokban is megfogalmazódik: országosan, sőt az egész nyelvterületen elterjedt az a proverbium, melyet egy korábbi meglevő formájára alakítottak: a „Meghalt Mátyás, oda az igazság" mintájára „Meghalt Kossuth Lajos, oda az igazság"

4

6 szintén bekerült a köztudatba. A kitartó, nézetéhez, álláspontjához makacsul ragaszkodó embert illető szólásféle, a Nem enged a negyvennyolcból is e korszakból eredeztethető, akárcsak arra a helyzetre illő szólásféle, amikor valaki vakon hisz valakinek, s azt mondják rá: Bízik benne, mint Kossuth Görgeyben.

4

7 A tematika felbukkan továbbá a feliratköltészetben is. Az egyik butellán például ez olvasható: „éljen Kossuth meg a haza, mindaz, ki negyvennyóccatt tartja, Isten éltesse."

4

8 154