G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Lábadi Károly: Negyvennyolc emlékezete a folklórban

nemű megsegítése. A gyorsan tüzet fogó kultusz eredménye például, hogy Plohn József hódmezővásárhelyi fotográfus 1031 volt 48-as honvédról készített portrét.

6 1867 után kezdenek megszaporodni azok a kiadványok is, amelyek a szabadságharc jeles eseményeit vagy nevezetes szereplőinek emlékét idézik: a Magyar Népköltési Gyűjtemény,

7 Kálmány Lajos gyűjtései

8 tartalmaznak ilyen tematikájú szövegeket. Ekkortól jelennek meg e tárgykörből a népnek tulajdonított, addig szájhagyomány útján terjedő dalok, memorátszerű történetek. Népi és félnépi szövegek egyaránt népszerűvé váltak: mindegyikben ugyanaz az eszmerendszer fogalmazódott meg, mely a szabadság gondolatára támaszkodott. A folklór alkotások terjedéséhez a XIX. század derekától kedvező volt a széljárás: még a hivatalos irodalom képviselői is a népi műfajokban és azok stílusában igyekeztek megszólalni. A népdalban való önkifejezés igénye számos alkotónál felmerül. A népiesség képessége azonban csak a legnagyobbaknál szólt tisztán, a gyengébbek leragadnak az érzelgősségnél, és elsekélyesítői lesznek például Petőfi törekvésének. A gödöllői temetőben nyugszik, az az Illyés Bálint is, aki 18 évesen csatlakozott a szabadságharc hadseregéhez, s táborában a legifjabb katonaként elnyerte a selyem káplár nevet, később népies jellegű, népdalihletésű strófákban verselte meg a magyar szabadságharcot: Szállj el lelkem! szállj el arra A virágos szép mezőre, Hol oly büszkén lengett egykor A szabadság hő szellője..P A műfaj és a kultusz reneszánsza legnagyobb mértékben a centenáriumi év, 1948 táján lángolt fel ismét. Az 1848-as Néprajzi Bizottság és a 48-as Bizottság országos gyűjtést hirdetett annak érdekében, hogy a szabadságharchoz kötődő folklórtartalmú szövegeket lejegyezzék. Mintegy hatszáz, a negyvennyolcas események színhelyéhez közel eső helységben folyt gyűjtés.

1

0 A vezérfonalat a szabadságharccal kapcsolatos néphagyományok összegyűjtéséhez Dégh Linda állította össze. A néphagyományok, a népköltészet körét tágan értelmezték mind a gyűjtés, mind a publikálás során.

1

1 A gyűjteménybe felvettek minden „...olyan különböző osztályhoz tartozó ismert és ismeretlen szerzőktől származó dalokat, hagyományokat is, amelyek közdalként, mondókaként terjedtek, csinálódtak és népszerűsödtek a dolgozó osztályok körében."

1

2 Magát a gyűjtést és a publikálást azonban csak úgy lehetett legitimálni, ha állandóan hivatkoztak a „szovjet mintára és példára." Annál is nagyobb szükség volt erre, mert a magyar szabadságharc kultusza a „vesztesek" hőseit állította piedesztálra az ellenféllel szemben, akit az orosz haderő is jelentékenyen megtámogatott. „A felszabadulás után olvasható a centenáriumi gyűjtést követően megjelent legnagyobb Kossuthról szóló tanulmányban a szovjet folklorisztika példamutatásával mindjobban megismerkedve, egyre inkább éreztük a 150