G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz

ismertek, kezdete azonban nehezen meghatározható. Kibontakozásában véleményünk szerint - szerepe volt annak a tudatos énkép-formálásnak, amely Kossuth publicisztikai munkásságát már az Országgyűlési és a Törvényhatósági Tudósítások időszakában jellemezte, s amelyet a Pesti Hírlap szerkesztése idején is folytatott. Kossuth ekkor az ellenzék egyszerű munkásának szerepét játszotta. Ám az Országgyűlési, majd a Törvényhatósági Tudósításokban nem egyszerűen közölte a beszédeket, hanem kommentálta is azokat. A két lap engedélyeztetéséért folytatott küzdelme pedig országosan ismertté tette a politizáló elit körében, s ilyen módon áttörte azokat a korlátokat, amelyeket vagyontalansága és relatív ismeretlensége jelentettek számára politikai pályája kezdetén. A reformerek és a sérelmi politikát folytató hagyományos ellenzékiek egyaránt a maguk emberének érezhették a központi hatalommal dacoló Kossuthot. Kossuth felségárulási pere pedig megszerezte számára a mártíromság koszorúját is. A per egyben ismét összekötötte nevét a legnagyobbakéval, a szintén perbe fogott Wesselényiével, Lovassy Lászlóéval vagy Balogh Jánoséval. Ahogy szabadulása után Wesselényinek írott levelében fogalmazott: „...amik velünk történtek, azok nemzetünk igen nagy része előtt szavunk súlyát csak növelheték, fontosíthaták; nekünk jogunk van hinni, hogy sokaknak bizodalma környez bennünket; ez hatáskörünket tágította, és teljességgel be nem zárta. Nemzet bizodalma nagy kincs azoknál, kik a nemzetnek használni vágynak; ezzel élni kell, ez nem mindennek adaték". Azaz Kossuth a rá jellemző politikai érzékenységgel felismerte: jó esélyei vannak a megerősödött ellenzéken belüli vezető pozíció megszerzésére. A reformkorban Kossuth még csak egy a legjelentősebb és legkarakteresebb reformpolitikusok közül, de nem találkozunk kultuszának olyan megnyilvánulásaival, mint ahogy az például a nagy ellenfél, Széchenyi esetében megfigyelhető. Széchenyi kultusza azonban arisztokratikus-intellektuális kultusz volt és maradt, soha nem sikerült áttörnie a társadalmon belüli válaszfalakat. A parasztok egy része állítólag olvasta a Hitelt, de Széchenyiről nem születtek népdalok vagy mondák. A Pesti Hírlap szerkesztőjeként Kossuth a közvéleményformálás minden eddiginél hatalmasabb eszközéhez jutott. A nem kéziratos, hanem nyomtatott lap csúcspéldányszáma elérte az ötezret, s noha a lapnak a közvéleményre gyakorolt hatásáról, e hatás mélységéről nincsenek pontos információink, valószínűsíthető, hogy ez a lap már eljutott a társadalom jognélküli, de olvasni tudó rétegeihez, például a mezővárosi parasztsághoz. Ugyanakkor Kossuth közszerepléseinek hatása egyelőre nemigen terjedt túl annak a közegnek, a nemesi-értelmiségi rétegnek a határain, amelyből Kossuth maga is vétetett. A Kossuth-kultusz első megnyilvánulásának talán az a védegyleti kendő tekinthető, amely Kossuth arcképét viselte. De ez a kultusz ekkor még nem személyesen Kossuthé, hanem magáé a reformellenzéké. 1847-1848 fordulóján azonban Kossuth levelezésében már megfigyelhetők ennek a kultusznak az első jelei. Moldvai csángó magyarok, törökszentmiklósi 14