G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Draveczky Balázs: 1848-49 a gasztronómiában és híres emberek kedves ételei

eseményeket. Történt, hogy Jókai fiatal korában a jónevű Nagy Komló vendéglő tulajdonosa kárpótlási pert indított a bérlője ellen, aki kocsmáros volt. A tulajdonos serfőzéssel foglalkozott, és azzal vádolta bérlőjét, hogy édes ételeket ad a vendégeknek. Arra inkább bort kívánnak, mint sört. így a tulajdonos „gyártmánya" nem fogy eléggé. Jókai lett a kocsmáros ügyvédje. Megesketett hat jurátust és tíz iparoslegényt, hogy az édes ételre inkább sör kívánkozik innivalóul. A tulajdonos ügyvédje pedig megesketett tizenkét jurátust és húsz mesterlegényt arra, hogy az édes ételtől borra szomjazik az ember. „Persze hogy mind arra a kérdésre, hogy ki ihatnék sert, mind arra, hogy ki ihatnék bort, tanút annyit lehetett kapni, ahány seres és boros pohár van a világon"- írta Jókai mielőtt ismerteti a az ítéletet. Az első bíróság úgy döntött, hogy édesre bort kell inni. Vesztett tehát a kezdő ügyvéd, de fellebbezett. A királyi tábla az ő vélekedésének adott igazat. Az ellenfél is fellebbezett. Az akkori legfelsőbb bírósághoz, a hétszemélyes tábla elé került az ügy. Jókai meghargudott: „Nem bánom, igyatok sert, akár bort, én jóllaktam, nem veszekedem tovább. És soha többet engem a magisztrátus nem látott. Elhatároztam, hogy író leszek, és semmi más." Sokan emlékeztek meg hitelesen Jókai kedvenc ételeiről, asztal melletti szokásairól. A legismertebbek unokahuga, Váli Mari és testvérének lánya, Jókai Jolán emlékezései. (Ágai Adolf, Kemény Zsigmond, Mikszáth Kálmán és a legutóbbiak közül Bohuniczky Szefi adatai a legbiztosabbak. Mellettük egykori harcos-, íróvagy csak asztaltársak, barátok, ismerősök, sőt vendéglősök, pincérek is megőriztek érdekes adatot, megfigyelést. A legtöbbet azonban Jókai írásai.) Fontos lelőhely Jókai kedvenc ételeire Mikszáth: Jókai élete és kora című könyve. Tőle sok étel és lakoma leírását ismerjük. Megtudhatjuk, hogy Jókainál általában franciás ételeket kaphattak a vendégek, mert Róza asszony „eltörölte a magyar konyhát. Meghonosította a kottletteket, omletteket, szuflékat és az auflagokat". Ismerjük a történetet, hogy amikor Jókainé nemzetes asszony annak idején meglátogatta az ifjú házasokat, Róza asszony a mindmáig népszerű, a közös barátjuk: Teleki Sándor gróf kedvence, illetve a kolozsvári ízlésű töltött káposztához hasonló készítésű, szőlőleveles finomsággal kínálta ebédre. Bele orjahúst és dagadót főzött. Került bele úgynevezett kolozsvári szalonnakocka is fölösen, előtte megpirított kolbászkarikák is, és apróra vagdalt füstölthús. Borssal, kaporral ízesítette és kapros-túrós lepénnyel tetézte a kínálást. Jókai anyja akkor is, később is elégedetten nyilatkozott menye konyhaművészeti ténykedéséről. A bableves is szerepel Jókai ifjúkori kedvenceként, füstölt malackörömmel, de tejföl nélkül! (A svábhegyi szüreteken bográcsban birkapörköltet főztek, nyárson csirkét sütöttek, káposzta rotyogott orjával, dagadóval) Érdekes az is, hogy Jókainé Laborfalvy Róza időnként azzal büszkélkedett, hogy néhány hatosból hozza ki az ebédet, máskor fácánok, tengeri rákok, francia borok kerültek az asztalra 25-30 forintért! 143