G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz

ellenében annyit idézett mondás a politikáról, amely az egzigenciák tudománya. A mennyboltot a vállain megtartani képes népről. Európa Szegedről kisugárzó szabadságáról. A Kasszandrák hálátlan szerepéről. Az óramutatóról, mely nem befolyásolja az idő múlását, de jelzi azt. Milyen képek villannak még elénk ? Tömegjelentek. A március 15-i bécsi nap. A július 11 -i beszéd a 200 000 katonáról és a 42 millió forintról. Cegléd, Szeged, az alföldi toborzóút. Az április 14—i nap a debreceni Nagytemplomban. A júniusi pesti bevonulás. Kossuth búcsúja Orsovánál. Kossuth fogadtatása Marseille-ben, New Yorkban. S csak a legritkább esetekben jut eszünkbe a fiatal zempléni ügyvéd, a jobbágyi háztartások állapotát felmérő megyei tisztségviselő, az Országgyűlési Tudósítások ifjú szerkesztője, a budai börtön rabja, a negyvenes évek fáradhatatlan agitátora, a kialvatlanul is.fél éjszakán át újabb és újabb utasításokat író honvédelmi bizottmányi elnök, vagy az a fehér hajú öregember Turinban, a Via dei Miilén. S ezek a szókapcsolatok, szállóigék és jelenetek elfedik előlünk magát az embert. Azt, aki gyakorlatilag megteremtette a magyar politikai közélet nyilvánosságát. Azt, aki a magyar politikai újságírásban a korábbiaktól teljesen eltérő lapot szerkesztett éveken át. Azt, aki megteremtette az önálló magyar pénzügyet. Azt, aki 1848 őszétől fáradhatatlanul szervezte a forradalom önvédelmét. Azt, aki a magyar szabadságharc leverése után 18 évig új és új szabadságharc kirobbantásán fáradozott, s aki közben a magyar mellett megtanulta az európai politikát is. Azt, aki politikustól ritka elvhűséggel inkább vállalta a száműzetést, majd a hontalanságot is, de nem tért vissza egy olyan uralkodó országába, akit a magyar szabadságharc eltiprójának tartott. S elfedik a tévedő, a botló, az esendő embert is. Kossuth szobor, kétméteres talapzaton vagy porba döntve, s nem élő alak. De ismerjük-e, megismerhetjük-e Kossuthot? Hiszen mennyivel könnyebben kerül emberközelbe a nagy ellenfél, Széchenyi István alakja! Az a több kötetnyi napló, amelyet hátrahagyott, megismertet minket a legnagyobb magyar lelkének legapróbb rezdüléseivel is. Kossuthnak hiába van szinte kiadhatatlan mennyiségű írásos hagyatéka; magánlevelei és naplótöredékei sem annyira az embert, hanem a homo politicust idézik elénk; azt, aki mellesleg fiú, férj, családapa is. És Kossuth alighanem megismerhetetlen. Meggyőződésünk szerint a teljes kossuthi életpálya és a teljes politikai fejlődés megrajzolásához egy teljes történészi életmű is kevés. Kossuth a maga 92 évében legalább kétszer annyira elegendőt alkotott, s csak a viszonylag könnyen hozzáférhető iratanyag feldolgozása is meghaladná egyetlen ember erejét. A kultusz kialakulása Kossuthot már életében mítoszok és legendák vették körül. Mátyás királyon kívül nincs a magyar történelemnek még egy olyan alakja, akihez a magyar népet ilyen személyes viszony fűzné. E kultusz megnyilvánulásai mindenki számára 13