Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

G. Merva Mária: A barokk főúr irodalmi kalandja: Grassalkovich Antal beteges és unalmas gondolatai

Számos példát hozhatunk arra, hogy nemesírók mennyire lenézték az általuk is művelt irodalmat. Bornemissza János, Hunyad megyei főispán Estvéli időtöltésnek tekintette a tollforgatást, ilyen címen adta ki kötetét 1777-ben Kolozsvárott. Teleki Ádám azzal bocsátotta útjára Corneille Őrijének első magyar fordítását (Czid, Kolozsvár, 1772), hogy nem sajnálja fáradságát, mert „egyéh dolgaimtól való üres óráimban időmet legalább haszontalanul nem töltöttem". Gvadányi József, az ismert testőríró egyik kötetének címe: Unalmas órákban, vagyis a téli hosszú estvéken való időtöltés (1795). Jellemző gesztus, hogy idős Ráday Gedeon kéziratban maradt verseinek nagy részét fia, ifj. Ráday Gedeon elégette, mert szégyellte apjának főnemeshez méltatlan kedvtelését. Az ugyancsak testőríró Bessenyei György vegyes írásokat tartalmazó kötete A holmi címmel jelent meg 1779-ben Bécsben. (Innen kölcsönözte egyébként címét a napjainkban megjelenő irodalmi folyóiratok egyike.) A cím utal az írások vegyes jellegére - hol-mi -, de ugyanakkor alapvetően közelebbről meg nem határozott tárgyat, dolgot jelent, egy és más, valami, akármi, limlom, kacat. Feltétlenül beleérződik a szó jelentéstartományába a szó névmási változata is, melyet ismeretlen, jelentéktelen, értéktelen dolgok jelölésére alkalmazunk. Ilyennek minősítették az irodalmat. Élhetünk báró Orczy Lőrinc példájával is, aki egyébként 1743-tól a Grassalkovich-féle önkéntes huszárok kapitányaként részt vett az örökösödési, majd a hétéves háborúban. O is unaloműzői, kellemes elfoglaltságnak tartotta a versírást: „Ne rothadnék én is álmos henyeséghen". Azzal büszkélkedett, hogy verseit tudós erőfeszítések nélkül szerezte: „Mondd meg a szerzőnek nem főtt feje ebben. Nem törődött rajta sokáig veleje Házi gondtartásban lopva vett ideje Szült csak midőn bútól üresült elméje. " Az irodalmon, a megjelentetett könyveken belül is külön kell választanunk a tudományos műveket és a szépirodalmat. A szépirodalmat alacsonyabb rendű szellemi terméknek tartották, olyannak, ami mellékes, a szórakoztatást, gyönyörködtetést szolgálja csupán. Csak azt tekintették fontosnak, ami a tudomány szempontjából érték. 65