Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
G. Merva Mária: A barokk főúr irodalmi kalandja: Grassalkovich Antal beteges és unalmas gondolatai
Grassalkovich aforizmái nem betegesek és nem unalmasak. Egy tehetséges, sikeres, józan gondolkodású ember fogalmazza meg gyakorlati tapasztalatait az aforizma és a maxima műfaji követelményeinek megfelelően: röviden, tömören, helyenként ösztönzően, tanáccsal szolgálva. Valóságos gyakorlati erkölcstanát adta az előrejutásnak, az érvényesülésnek: „Nagy embereknek tulajdona, hogy minden történeteket magok ditsőségére és magasztalására magyarázzanak, valamint a szerelmesek." (OSZK 1.29.) „Sokakat próbálónak sokszor álhatatlan a szerentséjc." (OSZK I. 46.) „Ritkán eszünk szerint, hanem mások példája szerint élünk." (OSZK I. 62.) „Nem az szegény, a' kinek rövid az értéke, hanem a' ki a' vagyonnal meg nem elégszik." (OSZK 1. 67.) „Az illendőt a' hasznos előtt kell cselekedni." (OSZK I. 98.) „Fellyebb valóinknál, kikre szükségünk vagyon, tudni magúnkat szükségeseknek tenni, leg-főbb mesterség." (OSZK II. 3.) Az aforizmáknak egy nagy csoportja szól az udvari erkölcsről, a képmutatásról, a politikai életről. Szinte kulcsszó a „szerencse", rendkívül gyakran fordul elő. Több aforizmáját szenteli a nőknek, s fájdalom, nem a leghízelgőbb véleménnyel van róluk: „Ajándékozni mindenkoron, és igen gyakran senkinek sem kell, mert az ajándékozást kötelességnek fogják vélni, és az haláadás meg-szűnik. Midőn elmédben öttlik, ajándékozzál: de nem az üdőre, hanem annak, a' kinek ajándékozni kívánsz, érdemire vigyázz. Az idegenektül többire nagyobb háláadast várhatsz, mint véredtül, mivel ezek ajándékodat atyafiúi tartozásra magyarázzák. A Feleségeknek is szükséges valamely bizonyost, és bizonyos napokon adni, mert másként különös pénzek nem lévén, a költségben módot tartani nem tudnak, és valamit költenek, azt szabadon költhetni Ítélik. Osztán egy-máshoz való szívességek, az házasságbéli egyességnek meg-tartásával néha új és új ajándékotskákkal felgyúllasztatik." (OSZK 1. 8.) „Tudatlanságnak jele Aszszonyokhan a' sok beszéllés." (OSZK II. 27.) '69'