Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Tüskés Gábor: Szakrális térstruktúrák a barokk kori zarándokhelyeken

A nagy kiterjedésű szűkebb és a nagy, egymásba olvadó tág vonzáskörzetek együttesének (2. típus) többsége vegyes vallású területeken alakult ki, amelyek a zarándokhelyek által támogatott rekatolizációs folyamat során részben ismét katolikus többségű területekké váltak. Ezeknek a zarándokhelyeknek a többsége még a 17. században jött létre. A 18. században keletkezett helyek közül csupán azoknál alakult ki ilyen vonzáskörzet, amelyek mögött speciális rendi vagy személyi aktivitás állt. A tág vonzáskörzetek abszolút nagyságát figyelembe véve az ide tartozó helyek egyik részénél ez a vonzáskörzet egy bizonyos időszakban az egész országra, sőt azon túl is terjed (Máriavölgy, Boldogasszony, Dömölk), másik részénél azonban belül marad egy országrész keretein (Sümeg, Kolozsvár) vagy az országrészek érintkezési területein (Máriamakk, Obuda-Kiscell, Radna). Az ilyen típusú vonzáskörzet kialakulására a legkorábbi példa Máriavölgy. A szűkebb vonzáskör itt Pozsony megye a Csallóköz nyugati részével, a határ ausztriai oldalán Bécsig terjedő szélességben a Lajtától északra és a Thaya folyótól délre fekvő terület. A tág vonzáskörzetbe nemcsak Nyitra és Trencsén megye, hanem Észak-Magyarország nagy része, a Dunántúl, Erdély, Szlavónia, az országgal határos külföldi területek közül Morvaország, Szilézia és Alsó-Ausztria távolabbi helységei is beletartoznak. Rendszeres precessziók Pásztor Lajos térképe szerint elsősorban a szűkebb vonzáskörzetből jöttek, alkalomszerűen azonban a távolabb fekvő nagyobb településekről is megjelentek. A szűkebb vonzáskörzet sajátossága, hogy sem nyelvi, sem természetes, sem politikai határokat nem ismer, a Duna és a Morva folyót éppúgy átlépi, mint ahogyan egybekapcsolja a hazai nemzetiségeket és a külföldi zarándokokat. Lényegében ugyanez érvényes a tág vonzáskörzetre, ez azonban jórészt csak a 17. században mondható élőnek, amit a 17. század végén és a 18. század elején keletkező új zarándokhelyek nagymértékben korlátoznak és részekre osztva saját hatáskörükbe vonnak. A 18. század második harmadától kezdve a közelben keletkezett új nagyhírű zarándokhelynek, Sasvárnak a szűkebb vonzáskört csökkentő hatása érvényesül. A kis területű, viszonylag élesen elhatárolódó szűkebb és a jelentéktelen nagyságú tág vonzáskörzet összekapcsolódása (3. típus) különféle korlátozó tényezők hatására jött létre. Ilyen vonzáskört mutat fel például PécsSzentkút, ahol a szűkebb vonzáskör Pécs és környéke, valamint Tolna megye déli részének néhány települése. A tág vonzáskört a Duna-Tisza közének, a Dráván túli területnek (Bácska, Szlavónia) és Nyugat-Punán23