Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VIII. Az író és gondolkodó

VIII. AZ ÍRÓ ÉS GONDOLKODÓ Grassalkovich nevéhez két magyar nyelvű kézirat is kapcsolódik: mindkettő aforizmagyűjtemény, s mindkettőnek címében a szerző „Beteges és unalmas gondolatai"-ról van szó. Az egyik példány datált, 1757-ből, pontos címe: „Beteges és unalmas gondolattyai gyaraki gróf Grassalkovich Antal F(elséges) Magyar Udvari Kamara consiliariussának 1757." A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattára őrzi H 22. jelzet alatt. 338 számozott aforizmát tartalmaz. A másiknak címe: „Gyaraki gróf Grassalkovics Antal Magyar Országi Felséges Kamara tanátsossának beteges és unalmas gondolati. Mellyeket a Magyar nyelv tudomány szeretőjének, Hazája Reménységének és Királya nyugodalmának Fel ajánlott." Ez a példány keltezetlen, 400 számozott aforizmát foglal magában 4x100-as beosztásban, 58 lap terjedelemben, 12-edrét. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, Duod. Hung. 3. jelzet alatt. Nyéki Németh József váradi kanonok ajándékozta 1809-ben a Nemzeti Múzeumnak. A két kézirat egyike sem autográf. A gondolatok sorrendje is csak részben, azok tartalma és a kifejezés formája pedig nem egyezik meg. Az OSZK példányban előszó is van, „beteges ember betegeskedésének gyümöltsei"-nek nevezi a szerző gondolatait, és nem becsüli őket sokra. Ez a példány Barkóczy Ferenc egri püspöknek van ajánlva. Ő ebben a méltóságban 1744 és 1761 közt működött, Grassalkovich viszont csak 1748-ig volt kamarai tanácsos, azután elnök és 1751-től még királyi koronaőr is. így a keletkezés ideje 1744 és 1748 közti időszakra eshetne. De a megírás időpontja bizonytalan, és ha az egyetemi könyvtári példány 1757-ből is van keltezve, ez az évszám sem kétségtelen, mert Grassalkovich akkor is elnök volt. Lehetséges, sőt szinte biztos — a más kéztől eredés is erre mutat —, hogy a kamaraelnök csak lediktálta az aforizmákat, vagy valaki — valakik — összegyűjtötték azokat, természetesen a szerző tudtával. 1757-ben sűrű levelezéséből kitűnik, hogy hosszabb betegségi periódusa nem volt, hacsak november hó folyamán nem; mert ekkor körülbelül hat hétig nem levelezett a Kamarával. Az év folyamán Gödöllőn és Pesten tartózkodott, de Bécsben, Komjátiban és Hatvanban is megfordult. Mindenesetre a keletkezés helyéül nagy valószínűséggel Gödöllőt tarthatjuk. Gondolatai nem egészen eredetiek, és nem is nagyon egyéniek. Érződik rajtuk Seneca hatása, a már említett „Keresztyén Seneca" áttételén keresztül, s bizonyos fokig Baldassare Grácián „Bölts és figyelmetes Udvari Ember"-ének (Nagyszombat, 1751. évi kiadás), valamint William Joseph Dorrell „Istenes jóságra... oktatott nemes ember"-ének (Nagyszombat, 1748) gondolatai is fellelhetőek. Ezeket a müveket Faludi Ferenc fordította magyarra éppen ez idő tájt. Leginkább ott tűnnek átéltnek — és eredetinek — az elnök tárgykör szerint igen szétszórt gondolatai, ahol az érvényesülésről szól. „Betsületet érdemel, a' ki maga érdeminek tekintetébül előre megyen" (III. százas, 64. szám, OSZK példány).