Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VII. A kamaraelnök

34 szeretett tartózkodni, melyet mintagazdasággá is épített ki. A budai várpalota megépítése ugyan nem volt neki sem ellenére, de nem gondolt komolyan arra, hogy székhelyül Bécs, a „császárváros" helyett, felesége kedvéért esetleg Budát válassza, mely kívül esett a Német-Római Birodalmon, s még Pozsonytól is jó messzire volt. Grassalkovich azonban szorgalmasan tevékenykedett a budai palota felépítésében. Talán belejátszott az a reménység is, hogy ha az udvar — melynek költségvetéséhez hivatala révén erősen hozzájárult - legalább az év egyik részében Budán van, közelebb lehet szeretett és csodált királynőjéhez is, aki hálájával kitüntette, és bizalmi állásba helyezte: a pénzügyek élére, ahová csak olyan ember juthatott, akinek mind hűségében, mind becsületességében teljesen megbíztak. Grassalkovich érezte saját magán az uralkodó kegyét, s igyekezett ennek meg is felelni. Lehet, hogy csodálatában több is volt, mint egyszerű hódolat felettese iránt. Lehet, hogy belejátszott az öregedő férfi vonzalma is a szép és fiatal, alig harminchárom éves királynő iránt. Természetesen nem volt ez szerelem a szó szokványos értelmében, nem is lehetett az. Elég ránézni Mária Terézia egykorú képmásaira, melyek nemcsak sugárzó szépségben, de értelmességben is mutatják, hogy minden vonatkozásban rendkívüli nő tekint le ezekről a szemlélőre — még akkor is, ha tudjuk, hogy ezek az arcképek idealizáltak. Ha Grassalkovich talán egy kissé többet is érzett, mint hódolatot az uralkodónő iránt, ebben nem volt egyedülálló. Több magas rangú kortársa rajongott — és tülekedett — a királynő egyetlen elismerő vagy kitüntető szaváért. Mária Terézia magában bizonyára mosolygott ezen, hiszen hűséges feleség volt, de kitűnően fel tudta használni női vonzerejét is politikai céljai és dinasztiája érdekében. Jól jellemzi ezt az az anekdota, mely éppen ehhez az időszakhoz kapcsolódik. A királynő az aacheni béke után hazabocsátandó hadifogoly francia tiszteket fogadott kihallgatáson, úgynevezett cerle-ön az udvarnál. Megkérdezte az egyiket, ki előbb Poroszországban is járt, hogy ismeri-e ezt és ezt a porosz hercegnőt? Az igenlő válaszra így szólt: — Azt mondják róla, hogy ő a világ legszebb fejedelmi sarja... Ön is így gondolja? Mire a francia így válaszolt: — Asszonyom, én is ezt hittem egészen a mai napig! 1749 nemcsak az első békeév volt Mária Terézia trónralépte óta, hanem a Habsburg-birodalom újjászervezésének éve is. Elveszett a gazdag iparú Szilézia, a felsőitáliai Párma és Piacenza hercegség: viszont megérett az idő a megmaradt tartományok szorosabb összekapcsolására. Friedrich Wilhelm von Haugwitz gróf javaslatára megszűnt a Habsburg-ház tartományaiban az Osztrák és a Cseh Kancellária: helyére a Haus-, Hof- und Staatskanzlei, az Uralkodóházi-, Udvari- és Állami Kancellária lépett. Központosították a hadi igazgatást is, a jogszolgáltatást is, az Oberste Justitzstelle - Legfőbb Igazságügyi Hatóság — felállításával, a Bécsi Udvari Kamara pedig fokozatosan a Directorium in Publicis et Cameralibus (Köz- és Kamaraügyi Igazgatóság) nevű központi szervnek adta át a helyét, mely alig tíz év után ismét