Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Szakirodalom

SZAKIRODALOM Grassalkovich Antalra vonatkozólag ma is az egyik legjobb forrás Odrobenyák (utóbb Odrai) Nep. János (1825-1896) gödöllői róm. kat. plébános: Gödöllő hajdan és most. Eredeti és más hiteles kútfők után. (Bp., 1875.) c. munkája. A gödöllői plébánia Canonica Visitatio-i és anyakönyvei alapján dolgozott, de ismerte a községi néphagyományt is. Általában sokat tudott a Grassalkovichokról, mert 1841-ben az országos hírű utolsó Grassalakovich halálakor már 16 éves diák volt, s így, a családnak bizonyos fokig közei-kortársaként tekinthető. Az egész későbbi Grassalkovichirodalom jórészt az ő müvén alapszik. A Grassalkovich-családról összefoglaló rövid családtörténetet közölt Závodszky Levente: A Grassalkovich-ok. (In Turul, 45. évf. 1931, 66-83. 1.); Grassalkovich Antal apjáról pedig néhány adatott tett közzé Daróczy Zoltán: Családtörténeti apróságok. Grassalkovich János c. cikkében (In Turul, 47. évf. 1933, 36-37. I.) Fontos még Wellmann Imre: A Gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása 1770-1815. (Bp., 1932) is, bár adatai a Grassalkovich levéltárából merítődtek, túlnyomóan a kamaraelnök halálát követő időszakkal foglalkozik. Grassalkovich kamaraelnöki pályájára vonatkozólag 1. Nagy István: A Magyar Kamara 1686-1848. (Bp., 1971) c. művét, különösen 117., 124., 154-157., 163., 166., 168., 170., 173-174. 1., valamint Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században. (In Levéltári Közlemények, 41. évf. 1970, 259-336. 1., kül.: 279., 287-288. I.) u.a.: Die Beamten der Ungarischen Königlichen Hofkammer in der Zeit Maria Theresias. (In Maria Theresia als Königin von Ungarn. Hrsg. v. Gerda Mraz. Eisenstadt 1984, S. 145-162.; kül.: 146-147., 149., 152-154., 160. lap.), u.a.: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780. (In OSZK Évkönyv 1984-1985. Bp. 1992 (1993) 283-334. 1., kül.: 294., 295., 307., 317-318., 323., 327. I.) A kastélyépítő tevékenységére fontos: Dümmerling Ödön: A gödöllői kastély. (In Művészettörténeti Értesítő, 1958, 7. évf. 1. sz. 9-31. I. és Badál Ede: Kastélyok, kúriák Pest, Heves és Nógrád megyében. (Bp. 1987, 196. 1., kül. 20, 25, 28-31., 35., 40., 63, 72-74., 89-91., 106-107., 139-140. 1.) Varga Kálmán: Gödöllő. Királyi kastély. (Bp. 1995, 20.1. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 510. sz., főleg 1-6. 1.) és Faludi Ildikó: Gödöllői Kalauz. (Gödöllő 1995, 78. 1.), kül.: 6-7., 11-14. (Grassalkovich kastély), 21-22. (Kálvária), 32-34. (Ref. templom) 39^10. (Máriaoszlop) 42-43. (Testőrlaktanya) 62-67. (Máriabesnyő). A két utóbbi munka Máthé Zsolt és Dávid Ferenc feltárói tevékenységét és a legújabb kutatási és restaurálási eredményeket is tartalmazza. Grassalkovich birtokaira vonatkozólag fontos még: Horváth István: Gödöllő a felszabadítástól II. Józsefig. (Dissz. Szeged, 1941), valamint Heltai Miklós-Heltai Miklós Gábor: A Rákos parti város története. (In Dékán Antal szerk.: Gödöllő. Gö-