Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

I. A kezdetek

8 lott otthon, csakúgy, mint a békekötésről is. Hétéves, amikor megindul a spanyol örökösödési háború, melynek befejeződését majdnem húszéves felnőttként éli meg. Kilencéves — bizonyosan elkezdte már anyanyelvi, elemi tanulmányait —, amikor elkezdődik II. Rákóczi Ferenc szabadságharca — a kortársak nyelvén: mozgalma (motus), melyet utóbb némelyek forradalomnak (revolutio) is neveznek, mások lázadásnak (rebellió). A háború eléri a családi fészket is, és állásfoglalásra kényszeríti a szülőket. Meg kell jegyezni, hogy az északnyugati megyék magyar nemessége — és népe — nem osztatlanul örült a Rákóczi-szabadságharcnak'. A mindenkori megyei gyűlésekről készült jegyzőkönyvek vagy az országgyűlések hangulata nem képviselte a teljes közvéleményt, mely megosztott volt. A nagyobb urak: Pálffyak, Erdődyek, Esterházyak, Illésházyak váraikba, kastélyaikba zárkózva diplomata-lépéseket folytathatnak, de a kisebb nemesek udvarházain, birtokain átgázol a háború, és különösen a Kelet-Magyarországról jövő, bocskoros nemesekből, volt végváriakból, exjobbágyokból, szegénylegényekből álló tarka kuruc sereg, melynek fegyelme éppen nem kielégítő. így vagy úgy — állásfoglalásra kényszerültek Grassalkovichék is. Grassalkovich János, Antal apja, a nem nemesből vagy legalábbis kétes nemesből feltört Bottyán János tábornok (1640-1709) szolgálatában állt. Bottyán kezdetben „koldusdiák" volt, vagy pontosabban: a vágsellyei Jézus-társasági Kollégium kapusi szolgálatot ellátó diákja. Utóbb, katonának állva, nagy karriert futott be: életét Rákóczi tábornokaként fejezte be. Grassalkovich János Bottyán íródeákja, majd postamestere volt; főnöke őt fiává is fogadta, mivel nem voltak gyermekei. Tény, hogy Érsekújvárott benne volt abban a hadbíróságban, amely Rákóczi árulóvá lett tisztjét, Ocskay Lászlót 1709-ben halálra ítélte. Ezt megelőzően azonban már 1708-ban Érsekújvár kiváltságos mezőváros bírája volt

4. 1 Egy ilyen tipikus megnyilvánulást, Bieli György Józseftől 1705 május 5-ről I. Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattára, Thaly gyűjt., Tom. IV. Fol. Hung. 1389, folio 352-367. 4 Thaly Kálmán: Ocskay László. Bp. 1880.; Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra megye. Bp. (1898), 453. I. és Rónay Mária: Gödöllő urai (In Magyar Hírlap, 1933. aug. 9., 5. I.)