Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai
79 Grassalkovich törekvése ezen a téren nem vezetett eredményre. A Hétszemélyes és a Királyi Tábla ugyan régóta, 1723 óta Pesten székelt — tehát Buda közvetlen közelében. De a történelmi fővárosnak mégsem volt az épülő palotán kívül semmilyen funkciója. Nem bizonyítható ugyan, de valószínűnek látszik, hogy a kamaraelnök táplált olyan reményeket, hogy legalább a Királyi Kamara központja idővel Budára kerülhet. Talán ezért is tartott ki pozsonyi palotája és felvidéki, Pozsony környéki birtokai ellenére a közeli Gödöllő remeteségében, mely azonban, a sűrű vendégjárás és a hivataltársak állandó jövése-menése miatt nem igazi remeteség, legfeljebb Bécsből nézve volt az. Állandó helyettesre a kamaraelnöknek mindenképpen szüksége lett volna. Máirégen óhajtott ilyet, de ez a kívánsága csak 1769-ben teljesült. Gróf Erdődy János 1746 óta szolgáló, egyik legrégebbi tanácsos lett az alelnök: később Grassalkovich utóda is. Ezzel a kamaraelnökség — mely szokásjogon 1684 óta az Erdődy családban öröklődött, s csak Grassalkovich kinevezésével került ki 1748-ban az Erdődyek kezéből — rövid egy évtizedre bár, de ismét a nemzetség egyik tagjának jutott. A kamaraelnöki hatáskör nem is annyira a mindenkori elnöknek, hanem Grassalkovich személyének szólt. Korábban a Kamara tanácsa alkalmazás terén csak a kisebb rangú sótisztek és harmincadhivatali segédszemélyzet, valamint a birtokigazgatás alsóbb funkcióiban hozhatott döntéseket. A központ legkisebb tisztviselői, a harmincad- és sóügy hivatalnokai tekintetében csak felterjesztést tehetett, és azokat a királyi döntés, benigna resolutio erősítette meg sokszor már előzetes ideiglenes alkalmazás után jó néhány hónappal, akár egy évvel is. 1769. március 29-ével a Kamara — és vele együtt a többi kormányszékek is — elnyerték. Grassalkovich kívánságára, azt a jogot, hogy az adminisztratív szubaltern tisztviselőket saját hatáskörükben nevezhessék ki, csak a tanácsosok, titkárok, irattárnokok, pénztárnokok és számtanácsosok kinevezéséhez kellett felterjesztést tenni. Mikor nemsokára a királynő ezt a jogot némileg megcsorbította, az elnök személyes kérésére, sőt erélyes tiltakozására, Mária Terézia 1770. április 10-én a Kamara kinevezési jogát nemcsak visszaállította, hanem még ki is terjesztette a számtanácsosokra és más szubalternekre is. 14 7 Ezt akkor az uralkodónö kifejezetten Grassalkovich személyére és az ő érdemeire való tekintettel engedte meg. Ez azonban később, az elnök halála után is érvényben maradt. így tehát a pénzügyigazgatási szervezet autonómiáját Grassalkovich teremtette meg, melyért hivatala hálás is volt az öreg elnöknek, aki személyes befolyásával érte el azt, amit az apparátus korábbi vezetői nem voltak képesek elérni. De a királynő azt is tudta, hogy nem fog benne csalódni, mert a kamaraelnök, bár célja a magyar hivatalnokság megerősítése volt, nem kívánta a szükségesen felül még túlduzzasztani az apparátust, mint ahogyan ez egy Gödöllőről, 14 7 OL, MKL, E 19, Acta Grassalkovichiana, Grassalkovich után maradt iratok, fasc. 7. nr. 6. 1769. április 22. és május 12. és Nagy István i. in. 173-174.1.
