Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai
76 Az úrbérrendezés körül felmerült kérdések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Mária Terézia 1768-ban jónak látta kibocsátani azt a részletesen kidolgozott főispáni utasítást, melynek előzményei ugyan még 175l-re nyúlnak vissza, de amely most vált már igazán halaszthatatlanná. Ez az utasítás adta vissza a főispánokat régi, középkori funkcióiknak. 13 8 Ugyancsak az úrbérrendezéssel és a telepítéssel függött össze, hogy a kamaraelnöknek egyre nagyobb gondot kellett fordítania a Kamara térképészeti munkálataira is. Bár a magyar állami műszaki szervezet gyökerei még a XVI. századba nyúltak vissza, és a Kamara a XVIII. század elejétől fogva állandóan foglalkoztatott földmérő és térképészeti munkát végző geometrákat, a felmérés igazi lendületet és meghatározott kereteket éppen Grassalkovich kamaraelnöksége alatt nyert. Az addig főként katonai és erődítési, ritkábban gazdasági és tereprendezési feladatokat ellátó térképezés őalatta vált elsődlegesen gazdasági és jogi célzatúvá. Nemcsak minőségében javult a térképkészítés, hanem mennyiségében is megsokszorozódott, és a Kamara keretén belül 1754 óta egyre nagyobb arányban rendszeres státusbeli alkalmazottakat foglalkoztatott. Az egyik legkiválóbb kamarai földmérő, Kneidinger András, ki Hollandiában szerzett gyakorlatot, Grassalkovich főkertésze volt, és státusbeli hivatalos munkái mellett a kamaraelnök részére annak uradalmaiban is végzett térképező munkát, mint az a családi levéltárban fennmaradt térképekből is kitűnik. De ugyancsak Grassalkovich kamaraelnökségéhez fűződik az intézmény keretei közt megvalósult első magyar hivatalos térképtár létrejötte is. 13 9 A kamaraelnök hivatalos levelezésének tanúsága szerint 1766-tól szinte egyszerre folytak a térképező munkálatok az Arad megyei Pécskán és a Moson megyei Magyaróvárott, Tokajban és Dunaföldvárott. E munkákat az elnök maga irányította, mindenhova a megfelelő embert küldve, és állandó tájékozódást igényelve annak állásáról. Tette mindezt sok más egyéb kamarai és azon kívüli, országos és magántevékenysége mellett, ami ugyancsak igénybe vette a hetvenes éveiben járó, de még mindig energikus ember erejét. Nagyon erős figyelemmel kísérte azt is, ki kapjon tanácsosi kinevezést. A kinevezés természetesen királyi jog volt, de a kamaraelnök igyekezett befolyásolni. A bécsi Teréziánumban nevelkedett, tőle gondolkozásban nagyon eltérő fiatal báró Schilson Jánost, József trónörökös pártfogoltját hosszú ideig helyhiánnyal indokolva tartotta távol a tényleges tanácsosok sorából. Viszont az érdemes, idősebb Scharlach József számvevőmester, szepesi kamarai adminisztrációbeli tanácsosságát erősen támogatta. 14 0 A Kamara járulnokai 1766-ban közösen folyamodtak előlépési lehető"" Fallenbüchl Zoltán: Magyarország Főispánjai 1526-1848. Bp., 1995, 16-17.1. "''OL, MKL E 1. Protoc.Camer. Cons. 1765, fol. 1009., 1766, fol.307. és E41 Litt. Cam. 1766, nr. 82. ""OL, MKL, E 19, ActaGrassalkovichiana, 1766. január 21. és 1766. november 18.
