Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai
73 másik, a bal oldali szárny végében színházépülettel, mely azonban nem sokáig működött — az ifjabb Antal szórakoztatására —, s azután elfeledve, évszázadokig még a kastély későbbi lakói számára is feledésbe ment. A gödöllői kastély párhuzamosan épült és alakult a Budai Vár palotájával, annak Hillebrandt szárnyával. Itt is, ott is, kettős kupola került megtervezésre. Az öreg kamaraelnök súlyt helyezett arra, hogy kastélya ne maradjon el nála sokkal fiatalabb, dúsgazdag apóstársa, Esterházy Miklós József királyi főkamarás és testőrkapitány (1714-1790) kismartoni palotájától, ha annak a régi épületnek méreteit nem is érte el a gödöllői rezidencia. Migazzi érsek és több főúr meg-meglátogatták. De azt, ami szíve mélyén a vágya volt: hogy még egyszer vendégül láthassa a királyi házaspárt és az udvart, többé nem érhette el. Mária Terézia még az országgyűlés alatt, 1764. augusztus 31-én egyfajta „villámlátogatást" tett Vácott, Migazzi váci püspöknél. Majd a királynő, József és Lipót főhercegek — a későbbi császárok — megtekintették az épülő budai királyi palotát, melynek munkálatait Grassalkovich ellenőrizte és vezette: Mária Terézia a várpalotát túl díszesnek és túl költségesnek találta. Környezetének is értésére adta: sohasem fog itt lakni. A kamaraelnök vágya pedig a gödöllői látogatás tekintetében nem ment teljesedésbe. Ebből megérthette: már nem úgy tekintenek rá, mint még egy néhány évvel ezelőtt is, amikor a hétéves háború folytatásához szükséges 8 milliós kölcsönt nemcsak meg tudta szerezni a Belga Kamarától, hanem a kölcsönből még négy év alatt 650 000 forintot ügyes tranzakció révén le is tudott törleszteni. 12 9 1765 tavaszán hosszú időre eldőlt az ország gazdaságának fejlesztése. Az országgyűlésen annyit sikerült a hazai ipar támogatására elérni, hogy a magyar katonaság ruházata az országban készülhet — ha ez nem drágább, mint az örökös tartományokban. Ugyanakkor azt is sikerült elérni, hogy az országgyűlést időnként Budán lehet megtartani. Grassalkovich erőfeszítései Buda rehabilitálására, az ország természetes vonzásközpontjának visszaállítására, ami a várpalota építkezéseiben csúcsosodott ki, nem voltak egészen hiábavalóak. Két évtized múlva József trónörökös, az egykori budai látogató, most már császár és Magyarország koronázatlan királya, hivatalosan is Pozsonyból Budára helyezte át az ország fővárosát. Ezt azonban a kamaraelnök már nem érte meg. Néhány hónappal az 1764/65. évi országgyűlés befejezése után, 1765. augusztus 18-án Lotharingiai Ferenc német-római császár és magyar korregens Innsbruckban rövid betegség után elhunyt. Most már a 48 évesen elözvegyült királynő leredukálta a különböző utazásokat és szórakozásokat: magyarországi útról nem lehetett szó. Grassalkovich hiába reménykedett, hogy újra vendégül láthatja az udvart. 12 9 Hóman-Szekfii i. m. IV., 559-560. I. és Herzog József: A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich Antal kamaraelnöksége idején. (In Századok. 1923. 24. évf. 433. I.)
