Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

X. A telepítő

68 Cothmann ismerte a kameralizmus alapelveit, és ezeket különösen a Bács megyei birtokokon kívánta alkalmazni. Felismerte az ottani magyar és német földművelők és a délszláv állattenyésztők érdekellentétét, és úgy találta, hogy a német telepítés szolgálja jobban a kincstár és az egész állam érdekét. A szisztematikus telepítésnél egy „szociálpolitikai szempontot" is kívánt érvényesíteni: az 1763. évi hubertusburgi béke után feleslegessé vált, és elbocsátandó katonák és a Szilézia végleges elvesztésével a porosz uralomtól vonakodó, az oda visszatéréstől elzárt Habsburg-hű emigránsok—jobbára iparűzők és más szakemberek — letelepítését. A Bács megyei koronajavakat beutazva, megkímélte a koros kamaraelnököt a fárasztó helybeli körültekintéstől. Grassalkovich ki is neveztette 1763. február 1-vel telepítési igazgatónak, de egyben szigorúan körül is határolta tevékenységét: hazai, olcsó telepesek előnyben részesítése, az állattenyésztésnek is fenntartása — az állat fontos kiviteli cikk lévén —, az új települők elhelyezése a lakatlan pusztákon falvak építésével. Apatinban manufaktúrák létesítésére került sor — vászon és selyemszövés útján kívánták itt az ipart felvirágoztatni, hogy az ország belső szükségletét innen lehessen fedezni. A telepeseknek pedig nemcsak kenyérmagvakat, hanem ipari növényeket is kellett termelniök, különösen festőanyag-előállítás céljára. Ketten együtt, Grassalkovich és Cothmann, egy új gazdasági koncepciót vázoltak fel az ország számára. Merkantil szellemű, export-terveik is voltak állami vezetés és ellenőrzés alatt. Mindkettőjüknek nagy gondja volt az úgynevezett professzionistáknak, finomabb szakembereknek, mint órás, aranyműves, építőmester, festő, nyomdász, seborvos, selyemszövő, tanító és főként manufaktúra-szervezésben jártas vállalkozóknak megtelepítésére. Ezzel igyekeztek az itteni gazdaságot a nyugati országokéhoz közelíteni. Az 1764/65. évi országgyűlés azonban a dolgoknak más irányt szabott.