Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
VII. A kamaraelnök
41 vette a „Magyarország apostoli királya" címet. Mindez megerősítette a magyar öntudatot, ami a nyelvhasználatban is megnyilvánult. Most Grassalkovich az egyik reprezentánsa ennek a nyelvi-nemzeti ébredésnek. Hasonló jelenség mutatkozott hét évtizeddel előbb, Budavár visszafoglalása idején, 1686-ban s néhány évig utána. Akkor Esterházy Pál nádor és Zichy István koronaőr, királyi föajtónálló igyekeztek a magyar nyelvet jogaiba helyezni, a Magyar Kamaránál is, rövid időre ugyan, de példát adva. Grassalkovich a hazabeliek álláshoz juttatásával céltudatos politikai tevékenységet is folytatott. Egyenjogúsítani és önállósítani akarta a magyar pénzügyigazgatást, mely 1748 óta az integrálódás útját járta, hiszen a Bánát kivételével fokozatosan megszűntek a bécsi kormányszékek által uralt vagy befolyásolt helyi centrumok: Szeged, Arad, Kassa, Eszék, és beilleszkedtek a Grassalkovich által vezetett központi apparátusba. Az új tisztviselőktől — csakúgy mint a régiektől — a kamaraelnök elvárta a magyar királyi hatóság és annak feje iránti lojalitást, ami nemtetszést váltott ki a bécsi kormányszékek vezetőinél. Minden, a hatáskörébe tartozó hivatalnál igyekezett a magyarokat — akiknek ugyan nem kis része itt már meggyökeresedett idegen eredetű, német vagy szláv családnevű volt — előnyben részesíteni. Ezért a legkisebb állások betöltésére is odafigyelt. Jellemző egyik hivatalos latin levele a Kamara tanácsához, mely Gödöllőről 1758. december 21-én kelt, s melyben az akkoriban hatáskörébe került hadélelmezésügyre vonatkozóan fejti ki álláspontját. „Görgey János a legrégebbi nemességhez tartozó hazabeli ifjú, akit az ország előkelőségei nekem különösen ajánlottak, az országlakosok megnyerése érdekében, először próbának vetendő alá, és ha alkalmasnak és megfelelőnek bizonyul, főképpen, hogy a hadélelmezési hivatalokba most már kétségkívül a haza fiai is felvételre kerüljenek, aszszisztenssé nevezendő ki. Ha pedig alkalmatlannak találnák? Ebben az esetben is egy valamilyen más magyar nemes alattvalóról gondoskodjanak, aki német nyelvben és írásban is járatos..." 8 5 Görgey az állást elnyerte, egy másik magyarral, Csapody Jánossal együtt. A bővülő kamarai funkciókkal az új állások betöltésének lehetősége is nőtt. Az előlépéseknél is ügyelt Grassalkovich arra, hogy lehetőleg valódi magyarok kerüljenek a fontosabb állásokba. Rónaszéken, a sóügyi főpénztárnok Ternyey Pál, Szolnokon a pénztárnok Csernyus István volt nemesi felkelő, ellenőr Győrffy József, Grassalkovich „kamarása" Nagyváradon a sóelosztó Csotka György, ugyancsak a kamaraelnök volt szolgálattevője lett. Hasonlóképpen támogatta Csoknyay Imrét, hogy Tokajban sómázsáló lehessen. 8 6 Nemcsak nemeseket segített. Nóvák Antal, ki hat évig mint kürtös szolgált nála, szintén neki köszönhette, hogy 1758-ban Dunaföldváron sómázsálói állást nyerhetett. 8 7 M OL, MKL E 41. Litt. Cam. 1758, nr. 887. "'OL, MKL E 41 Litt. Cam. 1756, nr. 316ésuo. 249. csomó, 10 tétel, 1757. jón. 8. 1, 7 OL, MKL E 41. Litt. Cam. 1758, nr. 164 , 343. és E I Protoc. Camer. Cons. 1758. fol. 682. és 1206.
