Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VII. A kamaraelnök

33 1749 márciusban Bécsben, május végén már Gödöllőn tartózkodott: innen indult délvidéki ellenőrző útjára. Június elején birtokán, Örkényben tűnik fel: pár nap múl­va Szabadkán, július elején pedig Újvidéken van, s az ottani kincstári birtokok ügyeiben intézkedik. Mivel ekkor történt meg az 1741. évi 50. törvénycikk alapján Alsó-Szlavónia (Szerém, Verőcze és Pozsega megyék) területének az addigi hadi-, illetve udvari kamarai igazgatás alól a magyar államterülethez, s ezzel együtt a Ma­gyar Kamarához való csatolása, Grassalkovichnak mint királyi biztosnak itt is sok dolga akadt. 7 . Augusztusban Valkóvárott (Vukováron), a hó végén pedig Pozsegán kellett intézkednie. Szeptember végén Baján tevékenykedett, főleg birtokperekkel és az új adminisztráció megszervezésének ügyeivel kapcsolatban. Októberben már újra Bécsbe ment, s az év végét is ott töltötte. Grassalkovichnak ahhoz, hogy sokat tartózkodjon a császárvárosban, több hi­vatalos oka is volt. Mária Terézia már 1748 elején bízta meg az újjáépítendő budai királyi palota munkálatainak vezetésével és a munkálatok ellenőrzésével. Ez annál is inkább időszerű volt ekkor, mert a királynő már az 1741. évi 7. törvénycikkben kö­telezettséget vállalt, hogy Magyarországon fog lakni. A pozsonyi vár azonban erre kevéssé volt alkalmas. Ott a hosszú háború alatt rokkanttá vált tisztek nyertek elhe­lyezést. A magyar rendek egyébként is Pozsony helyett jobban szerették volna az ország történelmi fővárosát, Budát látni királyi székhelyként, de ehhez megfelelő, méltó palota kellett. A budai királyi palota alapkövét 1749. március 3-án tették le. Grassalkovich gróf Pálffy János nádorral együtt intézte volna ezt az ügyet, de Pálffy öregsége és gyakori betegeskedése miatt a teendők túlnyomóan Grassalkovichra hárultak. A kamaraelnöknek ez ügyben többször kellett Bécsben személyesen tár­gyalnia a királynővel. Mária Teréziának is az volt az óhaja, hogy a budai palota minél hamarabb felépüljön. 7 4 Mária Terézia legmagasabb rangja mindvégig a magyar királyi cím volt: meg­előzte a cseh királyi, az osztrák főhercegi és a többi uralkodói címét. 1745 óta azon­ban német-római császárné is: férjét, Lotharingiai Ferencet, ki 1740 óta Ma­gyarországon uralkodótársa (corregens) is volt, 1745. október 4-én koronázták meg Frankfurt am Mainban császárrá. Ettől fogva seregük is „császári és királyi" (caesareo-regius) hadsereg, központi kormányzatuk is „császári és királyi". Mária Terézia, ki híven szerette férjét, igyekezett alkalmazkodni hozzá. Lotharingiai Ferenc emlékezetében még erősen élt, hogy 1732 és 1740 közt Pozsonyban lotharingiai ­francia és német - hívei körében udvartartásával helytartóként, árnyékuralkodóként élt, mivel apósa, III. Károly az államügyekbe kevés beleszólást engedett neki. Ezért nem kedvelte Pozsonyt. Ha már Magyarországra jött, inkább holics-sassini birtokán " OL, Kane. A 1. Orig. Refer. 1749, nr. 156., 186., 196. 7 4 Lehmann Ferenc: A budai királyi paloták. 2. kiad. Bp 1901, 32-33. 1. és Némethy Lajos: A Nagyboldogasszonyról nevezett budapestvári főtemplom története. Esztergom, 1876, 183-184. I.

Next

/
Thumbnails
Contents