Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

IV. A Királyi ügyigazgató

15 lyamodott, hanem mindjárt a 4 forintos napidíjért is

1

8. Márpedig 88 forint nem volt kis összeg — egy fizetéses kamarai járulnok egy egész évi fizetésénél nem sokkal kevesebb. 1723-ban megszerezte a már 1647 óta Magyarországon honfiúsított, de itt észrevehetően megtelepedni nem szándékozó osztrák Starhemberg családtól — melynek tagjai a visszafoglaló háborúban is kitűntek — Gödöllő falu egy részét, 6128 forintért. Ezzel kezdődött el Grassalkovich gödöllői birtokossága. Figyelemreméltó, hogy az 1723-ik évi 123. törvénycikkel iktatták be Starhemberg Gundaker Tamást, hatvani uradalom birtokosát a magyar indigenák sorába. Grassalkovich módszeresen törekedett utóbb a Starhembergek „kivásárlására", ami fokozatosan, évek során sikerült is neki. Ezt megkönnyítette számára a nemzetség csekély ellenállása. Részint éppen emiatt sikerült a következő évtizedekben nagy birtokkomplexumának megvalósítása is. A Magyar Királyi ítélőtábla (Tabula Regia) 1723—24-ik évi újjászervezésekor Grassalkovich táblai ülnök is lett, de azzal a megjegyzéssel, hogy mint ülnök és ügyigazgató nem húzhat két fizetést, csak egyet: vagy az ülnökit, vagy az ügyigazgatóit

1

9. Ismerték azt a tulajdonságát, hogy mindenért busásan megfizetteti magát, s ezt meg akarták előzni. 1724-ben a Szilassy családdal való egyezség alapján megszerezte Pilis Pest megyei község másik részét is. Most már Pest megye jó birtokosai sorában volt. Tekintélye ezzel nőtt. Egykori beosztottja, Várady Ferenc, ekkor állást kért. Ö is fontosnak tartotta felemlíteni, hogy Grassalkovich mellett dolgozott

2". Két évvel később maga ajánlja sógorát, Kákonyi Ferencet, Erdődy György kamaraelnöknek, nem is hivatalos latin, hanem a bizalmas érintkezésben szokásos magyar nyelvű magánlevélben. Milyen rokonságban volt Grassalkovich Kákonyival, pontosan nem ismeretes, mert az ügyigazgatónak csak egy leánytestvéréről, Zsuzsannáról tudunk, aki Beleznay János ezredes — később tábornok — felesége volt, s akivel birtokügyek miatt nem állt jó viszonyban. Kákonyiért viszont, aki körülbelül egyidős volt vele, s aki 1715 óta mint fizetéstelen járulnok, majd írnok szolgált a Magyar Kamara irodájában, fellépett a kamaraelnöknél. Eredménnyel, bárha nem rögtön, mert a rokon 1728-ban a Kamara aliktatója, később iktatója és végül — már Grassalkovich kamaraelnöksége idején — tanácsosa is lett. Mindebből látható, hogy az akkor Európaszerte dívó ajánlási rendszer adta lehetőségeket Grassalkovich is kihasználta arra, hogy barátokat, lekötelezett híveket szerezzen magának. Felhasználta az állása adta lehetőségeket arra is, hogy a birtokjogilag fontos iratokat kikölcsönözhesse a Ka1

8 OL, MKL E 41. Litt. Cam. 1723 nr. 86, 365,371 1

9 OL, MKL E 21, Ben. Res. 1724 ápr. 6. 2

0 OL, MKL E 41. Litt. Cam. 1724 nr. 136.