Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - III A török kiűzése és a kuruc szabadságharc (1686-1711) .... - 1. A török kiűzése és az ujjátelepülés

„ 69 Gödöllő és szomszédainak portaszámai 1686-1695 1686 1689 1689 1690 1691 1692 1693 1695 Gödöllő c,d c,k 1/4 h.k 1 1/4 c 1/4 c, 11/4 Szada d k 1/4 h,k 1/4 1/8 3A6 1 Mogyoród d 1A6 ? ? 1/4 Kerepes Pécel k + h,k 1A6 1/8 3A6 1 1/4 Jelmagyarázat: c = curialis, d = desertum, h = lakott hely, k = csak kivetési összeg van, ? = adathiány, + = portaszáma nincs, alig fizet. Azt mondhatjuk tehát, hogy Gödöllő 1689 nyarán - őszén már rendelkezett valamelyes lakossággal, mely fokozatosan gyarapodóban volt. A templomot 1699-re renoválták, ami a település erősödésére mutat. A kuruc szabadságharc, sajnos, a Duna könyök vonalán kialakult határ, front-vonal miatt visszavetette Pest megye településeinek fejlődését, a Duna jobb partját, Pilis megyét, Budát ugyanis sohasem sikerült a labancoktól megtisztítani. Maga a megye hatósága is ketté vált egy kuruc és egy labanc megyére. Mindkét hatóság pedig a maga számára igyekezett beszedetni a szokásos és rendkívüli adókat. Ilyen formán a két felé adózás a török kiverése után is tovább élt. Biztosan tudjuk, hogy Gödöllő népe 1705. ápr. 20-án még helyén volt, de ezév augusztusában a falvak már az erdőkben bujdostak, maga Károlyi Sándor kuruc generális irta rá egy elfogott labanc körlevélre, 46