Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - II. Gödöllő a török hódítás korában (1541-1686) - 4. A belső megtartó erők

A belső megtartó erők A XVI. század elején a magyarországi fejlődés eredményeként már régen kialakult az a helyzet, hogy a plébánia templommal, községbiró szervezettel rendelkező jobbágy-települések egy vallási, egy közigazgatási és a határhasználat rendje révén egy gazdálkodási egységet képeztek, valamint jogilag az egységes jobbágy-osztályba tartozva egyenlőek voltak elméletileg. Gödöllő kőtemplomát 1492-ben emiitik először, ekkor nyilván papja is volt, ám a török hódítás első fél évszázadában sem Gödöllőn, sem Besnyőn papokat nem irtak össze és az egyházi viszonyokra, a reformáció terjedésére például, semmilyen adattal nem rendelkezünk. Kétségtelen azonban, hogy a XVII. századi visszatelepüléskor Gödöllőn egy református közösség képe bontakozik ki. A Pest-Pilis-Solt-Tolna vármegyében lévő református seniorátusok közül Gödöllő a negyedikbe, a váciba tartozik 1652ben és prédikátora Némedi Mihály. Pongrácz György váci püspök jelentése szerint 1675-ben Gödöllőn kálvinista parochia működik. Lelkésze 1666-1702-ig Marosi Mihály, 1702-1736-ig ifj. Marosi Mihály. Dvornikovics Mihály váci püspök jelentése szerint 1700ban jól födött katolikus temploma van és kálvinista prédikátora. A nyilvánvaló ellentmondást csak ugy lehet feloldani, hogy ekkor még állt a középkori eredetű templom, amelyet a kálvinisták használtak. A váci püspökség a papi dézsma kiadásának megtagadása miatt 1719-ben beperelte Rákoscsaba, Dunakeszi, Aszód, Alag, Palota, Gödöllő, Csővár protestáns falvakat, a pert a püspökség természetesen meg is nyerte.