Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - II. Gödöllő a török hódítás korában (1541-1686) - 3. Társadalmi tagozódás és gazdálkodás

neveztek el, nem a csordás nevéről. Hiába ebben is az erősebb győz. Végh Urbán kb. 30-40 évig volt Vámossy István és Hamvay Ferenc ispánja, 1652-ben már nem az, de még él. Ezek szerint "nyugdíjba" vonult. Olcsvay István sági lakos 1655-ben azt vallotta, hogy tavaly háromnegyed évig volt a szolgája, mivel szolgát legkevesebb egy évre szoktak fogadni, lehet, hogy ebben az információban rejtőzik a legendás ispán halálának az időpontja, bár a tanú nem nevezi néhainak. Mégis feltételezzük, hogy Végh Urbán egykori gödöllői ispán 1654 őszén lehelte ki szigorú lelkét. 61 Neve ezután már nem fordul elő az irott forrásokban. A nagyfokú társadalmi tagozódásra enged következtetni, hogy 1668-ban 17 szarvasmarhát lehetett ellopni egy gödöllői gazdától, 1665-ben Pázsit András gazda haláláért, aki saját házában halt meg nem erőszakos halállal, török földesura 41 tallért és egy tehenet vett meg "vérdijként" az özvegyen. Takács András haláláért a földesúr 65 forintot, a kádi 10 tallért hajtott be. Az újvári várhoz küldött gödöllői szekerek elől pedig 24 ökör döglött 62 el egy év alatt, valószínűleg 1667-ben. Besnyő társadalmi tagozódása mélyebb, mint Gödöllőé, általában a családfőknek kevesebb mint a fele fizet dzsizje-adót 1546-1559 között, 1562-1590 között azonban már itt is mindenik. Foglalkozásra utaló nevek a már említett Szekeres és Szabó (1546, 1559). Ezek mellett 1562-ben egy 108 darab sertésből álló kondára nyilván kondás vigyáz. Egy fél évig egy kőre járó malom még működött Besnyőn 1546-ban, azután már nem. A méhkasok száma 40