Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Oklevél regeszták 1325-1711

vettünk. Sebesültjeink - ezek főleg tisztek voltak - bekötözése után továbbvonultunk Püspökhatvantól két mérföldnyire, Buda fővárostól pedig négy mérföldnyire fekvő Acsa faluba, onnan Valkó faluba, ahol a hó végéig maradtunk. Ez idő alatt sebesültjeinket Gyöngyös városába, részint az egri várba szállítottuk át. Most már ellátási okokból együtt kellett vonulnunk a magyarokkal. Újból felkerekedtünk, és a Dunától bal kézre haladva február 2-án Gomba faluban ütöttünk tábort, s itt töltöttük a következő napot is. Élelmezésünket rendesen megkaptuk, másnap pedig átvonultunk Sikhoffba (?); itt két hétig maradtunk." "Egyébként egész menetelésünk során pestis sujtoUa falvakon haladtunk keresztül, mi több, érintkeztünk, ettünk-ittunk lakosaikkal, sőt beszállásoltuk magunkat olyan házakba is, amelyekben pestisben elhait, kiteritett halottak feküdtek. A jóságos Isten megóvott bennünket a ragálytól: alig néhány bajtársunk esett a mirigykór áldozatául. Közben Rákóczi sok ezer zsáknyi búzát halmozott fel, hogy a még birtokában lévő érsekújvári vár őrzőit ellássa élelemmel. Minthogy ennek szekérrel történő lebonyolítása eleve lehetetlen volt, azt a cselt eszelte ki, hogy az egész sereg szálljon nyeregbe, s ki-ki vigyen oda lóháton egy-egy zsák búzát. Sem az ő, sem a mi embereink nem mutattak erre nagy hajlandóságot, lettek légyen bár tisztek vagy közemberek. Erre maga a fejedelem helyezett maga mögé a lován egy zsák búzát, s példáját követték a generálisok és a tisztek, mind egy szálig. Charriére, Smigielski tábornok Rákóczihoz hü ezredese maga is ekként cselekedett, és megparancsolta nekünk, hogy kövessük példáját. Jóllehet nem szívesen, de mégis kénytelenek voltunk engedel256