Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 2. A magyarság és más népek betelepülése

levélben. Szada helyneve pedig a táj domborzatára vall, jelentése nyílás, valaminek a szája, bejárata, szádája. Valóban völgyfő, Gödöllő felől, az országos nagyutból az egyik elágazás Szadán keresztül lépett be a Sződ-Rákos-patak völgyébe, hogy annak mentén elérje Vácot. 5 A magyarság és más népek betelepülése A IX. századi magyar törzsszövetség létszáma a fejedelemmel kivonuló húszezer harcos, valamint a katonáskodó és termelő munkát végzők aránya (1 : 5) alapján százezer családra, azaz mintegy félmillió főre becsülhető legkevesebb. Ez a kiemelkedő katonai, politikai és etnikai erőt jelentő nép - kihasználva a Kárpát-medence politikai egységének a hiányát, belső szervezetlenségét, ami az avar hatalom lehanyatlása, 803-811 után következett be - 896-900ban megszállta a Kárpát-medencét, ahol viszonylag gyér, töredékes és kevert lakosságot talált, valamint nagyobb lakatlan területeket is. A helynévkutatásból arra lehet következtetni, hogy a mai Pest megye területe a magyar honfoglalás korában szinte lakatlan volt. Csak a nógrádi részeken, a lombos erdőkben ért az Alföld pereméig a nyugati szlávok néhány szórványa. Keletről nyugatra haladva a Terenye-Verebély-Garáb-Herencsény-Debercsény-Nógrád-Verőce vonal jelzi a honfoglalás alatti szláv népesség déli hatá6 rát, ettől délre, délkeletre a nyugati szláv helynevek igen ritkák.