Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Katona István: A barokk ablaktípus Magyarországon

A Monarchia területén használt fix tokosztók fajtája és használati ideje: - A XIX. szd. elejéig: barokk ablakosztás, ahol fix ablakkereszt a tokosztó, (1. ábra) - A XIX. szd. elejétől: az ablakkereszt fejtetőre állított "T" alakú, fix fokosztóra redukálódott, (2. ábra) - Kb. 1870-től: A csak vízszintes fix tokosztó volt használatos (3. ábra), melyet sokszor teljesen el is hagytak. (4. ábra) A BAROKK ABLAKTÍPUS ISMERTETÉSE (Egyrétegű - szimpla - ablak) - Beépítésének ideje: A Monarchia területén a XVIII. sz. második harmadáig volt szokásos. - Beépítés módja: Az ablakbélésfalba süllyesztették a tokkeretet, amelynek külső részei így a kőablakkeret mögött láthatatlanok maradtak. (1. ábra) - A tok kialakítása: A tokot általában egyszeres, nagyobb ablakoknál kettős, vagy többszörös fix ablakkereszt osztotta. A tok profilt egy négyszögszelvény képezte, egyszerű falccal kialakítva a szárny felvételéhez. A fix ablakkereszt előtt - a külső oldalon - többnyire egy félkörös metszetű lécborítás futott, amely a keresztezési pontokon sarokillesztésre volt vágva és gyakorta egy itt elhelyezett felezett kocka díszítette. (5. ábra) - A szárnyak kialkítása: A szárnyak szétszedhetők és újból összerakhatók voltak. Erre az üvegtörésnél volt szükség, mivel tapaszhorony ("Kittfalc") nem készült, csak hornyok és többé-kevésbé erős kialakítású vízvezetők az esővíz elvezésére. A szárnyprofil egy falcokkal ellátott lapos négyszög-szelvény volt, melynek szélei leélezettek, lekerekítettek, vagy profilirozottak voltak. (6. ábra) - Az ablakszerkezet anyaga: A tokot és a szárnyakat tölgyből, vörösfenyőből, vagy erdei fenyőből készítették. A felhasználható faanyagnak egyenes növekedésűnek és fiatal korúnak kellett lennie. - Üvegezés: A korabeli üveghuttákban manuális módon készített üveg mérete korlátozott volt. Leggykoribbak azok a táblaformák voltak, amelyek a nagyjából négyzetes felső ablakszárny további négyes osztásból adódtak. Az ablakosztó lécek többnyire ólomból, ritkábban fából voltak. - Vasalatok: A sarokvasakat kovácsoltvasból, olajban feketére égetve, vagy ónozva készítették és kovácsoltvas szegekkel rögzítették a tokhoz és a szárnyakhoz. A szegletvasakat gyakran gazdagon díszítették. Ezek tokoldali párjaikkal - melyek megfelelően kialakított ráakasztó fülekkel rendelkeztek - egyidejűleg a forgópántok funkcióját is betöltötték. Ezen kívül tipikusak voltak azok a forgó kallantyúk, amelyekkel mindig két ablakszárny volt nyitható egyszerre. - Felületkezelés, színezés: 93