Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Faludi Ildikó: Sajtótörténetünk elfeledett színfoltja: a Gödöllői Közlöny

(Az mindenképpen a szerző javára írandó, hogy a sánta lábak dolgában nem téved. A szerkesztő neki címzett üzenete ebben a számban így szól: "A vers, a mint látja, ma megjelent, de telik ott jobb is. Üdv.") A lap igazi erősségét természetesen nem ezek az írások jelentik, hanem a Gödöllőhöz és a járáshoz szorosan kötődő rovatok. Ilyen volt a vezércikk, a Gödöllői Közlöny panaszkönyve, a Séták Gödöllőn és a Hírek. Ezek közül a panaszkönyv az, amit az olvasók írnak, a másik hármat rendszerint a szerkesztő, aki programját az első szám vezércikkében így hirdeti meg: " Legyen ezen nagy vidéknek egy oly sajtóorganuma, melyben a közérdekeket érintő eszméinket a nagy közönség előtt feltárhassuk és annak valamely irányt kijelöljünk; hogy elsősorban Gödöllőt, másodsorban az egész járást közvetlenül érintő kérdéseket megvitathassuk és a közvéleményt kifejezésre juttassuk; " Szabó B. Géza a lap megszűnéséig tartja is magát a fentiekhez. Rendkívül jó érzékkel tapint rá a község életének azon pontjaira, amelyek a közvéleményt izgatják. Az általa felvetett témák rendre reakciók és ellenreakciók zuhatagát indítják cl - amiknek a lap kivétel nélkül helyet is ad. A legnagyobb vitát a 4. szám vezércikke váltja ki. Ebben a Ferenc József tér történetének rövid áttekintése után a szerző ismerteti a képviselőtestületnek azt a döntését, amely elutasítja a főtér minisztériumi pénzen való parkosítását: "Hát ennél nagyobb esztelenséget még nem határozott a gödöllői kupaktanács, s azok az urak, akik ezt a butaságot rendezték, csakugyan megérdemelnék, hogy közköltségen kitömettessük őket; s ha ezt sajnos nem is tehetjük meg, lesz rá gondunk, hogy méltóképen megörökítsük a: emléküket, mert az utókornak tudni kell, hogy kik voltak Gödöllő fejlesztésének rosszakaratú gátlói, kerékkötői." A cikk lavinát indít el: heteken keresztül újabb és újabb vélemények érkeznek az olvasóktól és a képviselőtestület tagjaitól. Ennek és az ehhez hasonló cikkeknek az érdeme nem a kritikus, éles hangvételben rejlik, hanem abban, hogy ezekben az írásokban végre lehetőség nyílik a helybeli problémák megvitatására. A Gödöllő és Vidéke ugyanis ezidőtájt többnyire tartózkodik az ilyen problémafelvető írásoktól. Vezércikkeinek is csak körülbelül fele helyi tárgyú. Szemben a Gödöllői Közlönynyel, amelynek vezércikkei ha nem is mindig nyúlnak darázsfészekbe, de egytől egyig helybeli témával foglalkoznak. (így például Gödöllő köztisztaságával, felekezeti iskoláival, fürdő és szálloda létesítésével, a Fejlesztési és Szépítési Egyesület megalakulásával...) A Hírek rovat gazdag, naprakész anyaga ma már forrásértékűnek számít. A kastélybeli eseményekről, az uralkodóról vagy az Erzsébet királyné-emlékünnepségekről szóló tudósítások mindig a rovat élén szerepelnek. Ezeket követik a személyi hírek, például: "Egyed Lajos köztiszteletben álló állomásfőnökünk hétheti szabadságáról (...) folyó hó 18-án érkezik haza és azonnal átveszi az állomás vezetését." Olvashatunk részletes beszámolókat a képviselőtestület üléseinek programjáról, az őszi pótköltségvetésről vagy a jótékony célú bálok résztvevőiről, bevételéről. Az eljegyzési és házasságkötési híreken kívül itt közlik a közérdekű információkat - például a méhésztanfolyamról, a vasúti díjszabás emelkedéséről - is. A rovat a teljesség igényével tudósít a környék minden említésre méltó eseményéről. (Például: "Nyaralóink az előző évekhez hasonlóan, az idén is hetenkint egyszer (szombaton) hangversennyel és lánczczal egybekötött családias jellegű összejöveteleket szoktak tartani, melyekhez eddig a gödöllői Béla czigány szolgáltatta a zenét." ) A sort a bűnügyi hírek zárják. 74