Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Varga Kálmán: A királyi család utolsó gödöllői tartózkodása, 1918. október

őfelsége még rákérdez gyermekei biztonságára, de Lukachich még mindig nyugtató szavakat mond a telefonba. Szintén nyugtatják az esti órákban menetrendszerűen érdeklődő Walla századost is, akkor, amikor alig néhány órával később a Schönbrunnba befutó jelentések szerint Budapesten már csak két ezred volt megbízható. Mialatt Gödöllőn a királyi gyermekek édesdeden aludtak, a fővárosban lényegében minden eldőlt és hajnalra az őszirózsás forradalom elsöpörte a központi akarat maradványait. Ezen az éjszakán, amikor Budapesten a mentők 129 esetben vonultak ki és 14 halál történt az utcákon, csak hajnal felé csörrent meg a gödöllői kastély telefonja. Hunyadi gróf méltatlankodó hangja Bécsből reccsent Walla századosra: 'Te még Gödöllőn vagy? Hát nem tudod, hogy BiuJapesten kitört a forradalom? Azonnal indulj el a gyermekekkel Bécs irányába, én innen elétek utazom!" [31] Izgatott sürgés-forgás kezdődött a kastélyban, különösen, hogy felröppent a hír, miszerint a fővárosból zaklatott katonák tartanak Gödöllő felé. A gyermekeket ébresztették, előálltak az automobilok - egy katonai, egy luxus és két kísérő jármű -, melyekről gyorsan levakarták a koronás címereket. A menet 7 órakor elindult. Az első, katonai kocsiban, amely a biztosítás miatt 1-2 kilométerre a kis konvoj előtt haladt, a sofőr mellett ült Walla százados, csőre töltött fegyverrel. Mögötte az udvari lelkész, Seydl praelátus és Alterns gróf, a királyné kamarása. A luxusautóban, melyet maga Bourbon-Párma René herceg, a királyné testvére vezetett, ültek a gyermekek Kerssenbrock grófnővel és Melitta nővérrel. A másik két kocsiban a kíséret tagjai és néhány testőr foglalt helyet, mindenki honvédegyenruhában. Az útirány Vác-Léva-Nyitra volt, a fővárost tehát elkerülték és az egyeztetés szerint Hunyady gróf a szercdi Vág-hídnál várta őket. Az idegfeszítő utazás során különösebb probléma nem adódott, bár Vácot elhagyva a százados jónak látta a "K" betűs sapkarózsákat is levágni. [32] Délután 4 óra felé értek a szeredi hídhoz, ahol Hunyady gróf már várta őket, és estére szerencsésen befutottak Bécsbe, az aggódó királyi szülőkhöz. Gödöllőn a kastélyban a szolgálószemélyzeten kívül csak a bécsi gyalogos és lovas testőrség néhány tagja maradt, akik közül a magyar származásúak már nem is tértek vissza az osztrák fővárosba. [33] Aznap, tehát október 31-én, a forradalom szele Gödöllőt is elérte: néhány lelkes helyi polgár "a nemzeti színű lobogóval végigfutott a váczi utcán a kastély felé és kövelelte a császári sas eltávolítását, amit a várkapitányság el is távolított." [34] A korábban oly vidám udvari élettől pezsgő kastély termei elcsöndesedtek. A sarokszalon borvörös huzatú rokokó garnitúráját - melyen pár napja még Károlyi és a király folytatott nehéz eszmecserét -. más bútorokkal együtt védőhuzattal takarták le, por ellen. A közömbös csöndet nem törték meg a novemberi napok eseményei, a középeurópai birodalom haláltusájának hangjai. A katonák elvonultak, a gödöllői polgárok pedig akik szeptember elején még lázasan készülődtek a király fogadására - gyorsan váltottak: december közepére már kisütötték a - mai szóhasználattal élve - kastély hasznosítási programját. Eszerint erdészeti és bányászati akadémia, valamint az áthelyezett körmöci pénzverde került volna a többévszázados falak közé, a Hangya Szövetkezet által felállításra kerülő milliós alapítványból finanszírozva. [35] A tervből végül is nem lett semmi. A kastély megmaradt - elnevezésében - királyi kastélynak, ahogy Magyarország is megmaradt - elnevezésében - királyságnak. Királyról és trónról - valamiféle valós politikai alternatívaként - Gödöllőn csak egyszer került szó: Károly 1922-ben bekövetkezett halála után magyar politikusok egy része éppen 65