Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)
HELYTÖRTÉNET - Varga Kálmán: A királyi család utolsó gödöllői tartózkodása, 1918. október
line set." [15] A csizmás kisgazdapárti képviselők, sötét utcai ruhás munkásvezérek között feltűnő szociáldemokrata Garami Ernő szerint "e törnegkihallgatásokat az Andrássy körül egyesült régi politikusok tábora rendezte abból a célból, hogy a királyt elriasszák Károlyi Mihálynak miniszterelnökké való kinevezésétől. Pedig akkor már világosan látszott, hogy forradalmi irányban haladnak a dolgok." [16] A Kristóffy József által "gödöllői sejour"-nak elnevezett tömeges kihallgatások 25-én és 26-án is egész nap tartottak. Hogy a széteső birodalom minden szegletéből befutó információk feldolgozása és az azokra történő reagálás mellett hogyan bírta ezt az uralkodó szinte alvás nélkül, arról képet alkothatunk a következő memoárrészletből: "Mialatt beszéltünk, figyeltem a királyt s láttam rajta, hogy végtelenül fáradt és rettenetesen ideges. Meglátszott az arcán, hogy milyen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy figyeljen szavainkra, vagy legalábbis a figyelés látszatát mutassa." [17] 25-én, miközben Gödöllőn tetőződik a politikai vendégjárás, a budapesti utcákon már szakadatlanul folynak a tüntetések, és a tömegek a békét, valamint Károlyi miniszterelnökké kinevezését követelik. A Károlyi-palota előtt csoportosuló egyetemi ifjúság soraiból köztársaságot éltető hangok hallatszanak, és a diákság Gödöllőre akar vonulni, hogy követeléseit a királlyal is közölje. Károlyi lebeszéli őket tervükről, de a tömeg nem oszlik szét, hanem a várba vonul, hogy kívánságait a minisztertanács elé vigye. Itt azonban véres összetűzésbe keveredik a kirendelt lovas rendőrökkel... ekkor már végérvényesen nyilvánvalóvá vált, hogy Károlyi nélkül kormányt alakítani nem lehet. [18] A király küldött is automobilt Károlyiért, aki délután három óra felé érkezett ki Gödöllőre. Nemcsak önmagát, mint népszerűvé lett arisztokratát képviselte, hanem mint a Nemzeti Tanács kiszemelt elnöke tárgyalt a királlyal. Ez volt Károlyi első gödöllői jelenése, de ekkor Károly még "sem nemet, sem igent nem mondott semmire." [19] Az egyre súlyosbodó helyzetben robbant be a hír, hogy Hussarek bécsi kormánya is megbukott - immár a birodalom két tartópillérnek számító országa vált kormánynélkülivé. Ausztriában azonban - lényegében Károlytól függetlenül - hamar úrrá lettek a helyzeten, és már másnap, 26-án új kormány alakult a liberális irányzatot képviselő Heinrich Lammasch vezetésével. (A közös külügyminisztérium vezetését - mint korábban utaltunk rá - egyidejűleg Andrássy vette át, aki még 25-én este Gödöllőről Bécsbe utazott.) Ezen az estén alakította meg néhány fiatal tiszt Budapesten a Katonatanácsot, mely növekvő erejével Károlyi mögött sorakozott fel. A demoralizálódó karhatalmi erők élére a király az erélyességéről híres báró Lukachich Géza tábornokot nevezte ki. A fővárosban ekkor mintegy 60-80 ezer katona volt, zömükben megbízhatatlan alakulatok és vagy tízezernyi "lógós", akiket viszont éppen a Nemzeti Tanács mozgósíthatott. Néhány egységen kívül Lukachich mögött nem állt olyan katonai erő, amellyel az egyre örvénylőbb forradalmi eseményeket megállíthatta volna, ezért a tábornok a helyzet felmérése után a királytól próbált friss alakulatokat kérni. Erre azonban már sem idő, sem lehetőség nem volt, sőt Károly már saját családja biztonságáért is aggódott... 26-án délután Karnitschigg ezredes, Lukachich vezérkari főnöke jelenti parancsnokának, hogy Gödöllő van vonalban, és a tábornokot a király kéreti a telegráfhoz. Az uralkodó, miután a budapesti helyzetről tájékozódott, megkérdezte főtisztjét, hogy "milyen intézkedéseket tett a gödöllői állomás és főleg a királyi család biztonságára?" [20] Lukachich magabiztosan jelenti, hogy a Gödöllőn állomásozó alakulatok megbízhatósága nem lehet kétséges. 62
