Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)
HELYTÖRTÉNET - Varga Kálmán: A királyi család utolsó gödöllői tartózkodása, 1918. október
Magyar Monarchiáról, mint létező államalakulatról beszélni. Az összeomlás egyre áttekinthetetlenebbé váló, zűrzavarrá sűrűsödő jelenségei elkerülhetetlenül rányomták bélyegüket a pihenésként tervezett gödöllői napokra, ezért legalább nagy vonalakban ki kell térnünk 1918 kora őszének válságos heteire. 1918 szeptembere, majd októbere mintegy végjátéka a monarchia katonai és politikai összeomlásának. Az antant hadműveleti térnyerése már korábban, augusztus elején megkezdődött, amikora nyugati fronton a Somme és az Oise közötti áttörés nyilvánvalóvá tette, hogy a német hadsereg képtelen a kritikussá váló katonai helyzet megfordítására. Szeptember 15-én 580 ágyú egész napos tüzérségi előkészítése után rohamra indultak Franchet d 'Esperey tábornok keleti hadseregének szerb és francia zászlóaljai is Szerbia déli részén, s támadásuk eredményeképpen a hónap végére a balkáni front is összeomlott. (Viszonylagos stabilitás még az olasz hadszínteret jellemezte, ahol október végén, éppen a király gödöllői tartózkodása idején kezdődött meg az antant offenzívája.) Mikor október 4-én a monarchia külügyminisztere, Burián István jegyzéket intézett az amerikai elnökhöz, Wilsonhoz a béketárgyalások megkezdéséről, a német háborús kormány távozása is befejezett tény volt, s az elkövetkező napokban sorra alakultak meg a monarchia nemzeteinek kiválási programot képviselő nemzeti tanácsai. Recsegtek-ropogtak a birodalom eresztékei... október 16-án a király ugyan manifesztumot írt alá Ausztria föderatív állammá alakulásáról, lépése azonban már nem érhette el a kívánt hatást: Budapesten, Prágában, Zágrábban és más nemzeti központokban az események alakulására vajmi kevés befolyása volt. Mire a király gödöllői utazása esedékessé vált, már Bécs sem számított a habsburghű politika fellegvárának. Október 21-én egyfajta parlamentáris forradalom zajlott le azzal, hogy a német választókerületek Reichstag-képviselői elvetették a monarchikus elvet és nemzeti alapra helyezkedve kimondták az önálló német-osztrák állam megalakulását. A forrongó, szétesőben lévő középeurópai birodalmat a magyar képviselőház október 22-i ülésén Károlyi Mihály Bizánchoz, a helyzetet pedig Bizánc utolsó napjaihoz hasonlította. Nem kevésbé lehetett találó Andrássy Gyula - a rokonság ellenére Károlyi politikai ellenfele - megállapítása sem, aki berni tárgyalásairól szintén 22-én hazatérve a következőket jegyezte fel: "A bomlás penésze napról napra terjedt. Minden, amit magam körű! láttam, úgy hatott rám, mint egy-egy erkölcsi arculcsapás." [6] Ekkor már milliók böngészhették a lapokban az új csehszlovák kormány névsorát, a Balkánon előre nyomuló francia csapatok pedig kijutottak a Dunához, és ugyanezen a napon proklamálták Zágrábban - felbontva az 1868-as horvát-magyar kiegyezést a független délszláv államot is. Mire az uralkodó különvonatát befűtötték, hogy október 23-án először a debreceni egyetem avatására, majd Gödöllőre, "hosszú magyarországi tartózkodásra" hozza a királyi családot, a kétszáz éves Habsburg-birodalom lényegében már szétesett. A központi hatalom csak a német nyelvű (osztrák) tartományokra és a Horvátország nélküli Magyar Királyságra korlátozódott, a többi tartomány ügyeit már nem Bécsben döntötték el. Az udvari vonat tehát október 23-án elindult Bécsből, hogy Gödöllő érintésével Debrecenbe, majd vissza, az 1868 óta királyi rezidenciául szolgáló barokk kastélyba vigye a királyi párt és kíséretét. Ekkor még Szterényi báró programtervezete volt érvényben, aki - bár az udvarban veszélyesnek minősítették a debreceni utazást - ragaszkodott a megszervezett protokollhoz. Sőt, Debrecen mellett tervbe vett egy hortobágyi kiruccanást, valamint fölkerült a szervezők listájára a szegedi út is, október 30-i dátummal. A debreceni látogatásra a királyi gyermekek, Etelka és Ottó nem kísérték el szüleiket. A 59
