Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

RÉGÉSZET - Ferencz Márta: A gödöllői Árpád-kori temető antropológiai vizsgálata

Általános embertani analízis Mivel a gödöllői szériában a mérhető koponyák száma nagyon kevés (mindössze 5: 3 férfi és 2 nő), nem számoltuk ki a méretek és indexek átlagát. Ugyanúgy csekély azon koponyák száma is, amelyeken a teljes morfológiai elemzést elvégezhettük. Éppen ezért a töredékes, hiányos koponyákon is fölvettük a lehetséges méreteket, és leírtuk a megfigyelhető morfológiai jellemzőket. így valamivel több adat, információ áll rendelkezésünkre, valósabb képet kapunk a sorozatról. Az általánosítás szándéka nélkül megállapíthatjuk, hogy a vizsgálható koponyák közül (8 koponya: 5 férfi, 3 nő) 2 brachykran (rövidfejű): 1 férfi, 1 nő, 2 mesokran (közepesen hosszú fejű): 2 férfi, 1 dolichokran (hosszú fejű): 1 nő, 3 hyperdolichokran (nagyon hosszú fejű): 2 férfi és 1 nő. Feltételezhetjük, hogy a szériát a hosszú fejűség jellemzi inkább, mint a rövid fejűség. A koponya körvonala norma verticalisban a vizsgált esetekben pentagonoid vagy ovoid volt. A glabella a férfiaknál általában erősebb, 4-es fokozatú, a nőknél gyengébb, 2-s fokozatú. Ugyanígy az arcus superciliaris erőssége is hasonló nemi dimorfizmust mutat. Az areolaris prognathia általaban mérsékelt vagy kifejezett formában fordul elő. A fossa canina kitöltött vagy sekély, 1 esetben (3. sír) mély. A fogkopás változó. A gyengén, vagy egyáltalán nem kopott ugyanolyan gyakori, mint az erősen lekopott fogazat. Az apertúra piriformis alsó szélén a vizsgálható esetekben mindig sulcus figyelhető meg. Varratcsontokat a 6. és a III. sír koponyáján vizsgálhattunk. Mindkét esetben előfordult az ossa Wormiana (a leggyakoribb varratcsont), egy esetben os apicis, egy esetben os incae. A postkraniális csontokat vizsgálva szembeötlő az izületi betegségek egyik formájának, a csigolyákon előforduló spondylosis deformans-nak a gyakori előfordulása (4. kép). A csigolyatest szélein csőrszerű kidudorodások, osteophyták keletkeznek (Zsebök 1979). 5 férfi és 4 nő esetében figyelhettük meg mérsékelt vagy kifejezett formában. Ez a széria 25.7%-a (ezt az adatot pontosnak tekinthetjük, mert a hiányos, töredékes vázak csigolyáit is bevontuk a vizsgálatba). Összehasonlításul a solymári avar kori temetőt említhetjük, ahol 14.2% a spondylosis deformans előfordulási gyakorisága (Ferencz 19821983). A szentkirályi Árpád-kori temetőben 74.3%, a késő középkori temetőben 65.4% (Ferencz 1991). Ezek azonban ritkán előforduló, kirívóan magas értékek. 1 női tibián osteoarthrosis deformans, az izületi betegségek másik gyakori fajtája figyelhető meg (25. sír). Az anomáliák közül két nő keresztcsontján sacralizatio fordul elő (4. sír. Aduitus és 13. sír. Aduitus), két nő keresztcsontján pedig caudalis sacrum bifidum látható (19. sír. Aduitus és 22. sír, Maturus). 7 férfi és 4 nő termetét tudtuk meghatározni a rendelkezésünkre álló hosszúcsontok méreteiből (3. táblázat). Láthatjuk, hogy a vizsgált férfiak általában nagyközepes (5 esetben) termetűek voltak. 1 közepes és 1 magas termetű egyén is szerepel közöttük. A vizsgált nők minden esetben magas termetűek voltak. A kis esetszám miatt más szériákkal való összehasonlítást nem végezhettünk el. 30