Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)
FORRÁSKÖZLÉS - Körösfői Kriesch Aladár (1863-1920) festőművész: Harcztéri napló
Apr. 22. én Kirándulás a Monte Melettához Zwikle, egy hegymászó százados és én.- Mindenütt 1 méteres hó és még folyton havazik. Akár a tátrában volnánk Január derekán.- Autón megyünk, de a gázmaszk a nyakunkban lóg. Fekete olaszok a fehér hóban. Vén, sápadt arczok csinálják az utat. Szekerek jönnek szembe. Egy-egy ifjabb legény még hetykén szalutál. Fekete, kátránypapirossal borított kis kunyhók mindenfelé. Majd egy batterie - tüzérségi állás. Az útszélen muníczió.Egy-egy rosz olasz autó az árokba dőlve. Egy nagy rakás sértetlen 28-as olasz löveg.- Hosszú séta még a M. Melettához - de a sűrű hótól se látni, se festeni nem lehet.Azért a kirándulás mégis szép, felfrissítő volt. Délután befejeztük Balassa ezredest - (roszúl!) Este Zwikle mint hal tenyésztő roppant sok érdekes dolgot mesélt a halak életéből. Az uton a Melettához, egy eltévedt, lerongyolt, didergő lovat találtunk - a mint teljesen magában mozdulatlanul állott - s talán a véget várta.Apr. 23 . Meg akartam indulni Feltre [108] felé. El is indultunk egy Bergsteiger [109] -százados kíséretében - deCampo Múlónál [110] egy Feldgendarm [ill] visszafordított. Egy 40, 5 cm-es ágyút szállítottak fel Primolanoból [112] s ezért az út el volt zárva.- Vissza tértem, s hamar egy kis vázlatot csináltam. Megnéztem egy hegybe vájt cavernát [113] is.Figyelmeztettek a M. Melletta előtt fekvő Trenzella hasadék szépségére a melynek II busó [114] (buso=lyuk) nevű része álítólag Dante-t [115] is poklának egyes részeire inspirálta. [116]- Még szebbnek mondják a Gadena - hasadékát - a mely Enego felől közelíthető meg.Ebéd után aztán másodszor indultunk meg - hárman. Harmadiknak még egy hadnagy.* Az út gyönyörű volt. Eleinte persze hó és hó - fenn a fensíkon.- A kegyetlenül rosz utakat ismét csak fáradt, züllött muszkák és népfelkelők lapátolták. Majd egyszerre megnyílt a völgy - s két oldalt a fehér, nyeregszerűen behajló előtértől bekerítve - előtűntek a messze kéklő hegylánczok, a melyek ezáltal különösen mély, tüzes színekben ragyogtak. Szokatlanúl szép látvány volt. Majd egy óriási szekértábor mellett haladtunk el, a mely Attila fejedelem szekérvárát [117] juttatta eszembe.- Most következett az út úgynevezett veszedelmes része,- a melyet az olaszok a Monte Grappa-ról [118] és az Asoloneról [119] belátnak s állandóan tűz alatt tartanak. Ez a hosszú rész persze jólrosszúl fenyőgallyakkal van maszkírozva. A tisztek idegesebbek voltak, mint én. Úgy látszik tapasztalataik vannak.- Igaz, hogy száz meg száz gránát tölcsér és széjjel szilánkolt fenyőfa mellett mentünk el. Ez így tartott Primolanóig. A hó már rég elmaradt - s a zöldelő fák s a kankalin sárga virágai néztek felénk. Primolano már egészen a völgyben van.- Itt elkanyarodtunk egy másik völgybe - és (miután) [120] megszemléltük az ott felrobbant olasz záró erődöt - s még egyszer visszapillantottunk a Monte Lissez-re, a melynek erődjét, hogy a mieink bevehették, szinte érthetetlennek látszik. Minden faluban sok katona - táborozások, raktárok, trainek [121], egyszóval a rendes katonai élet és piszok.- Az egyik fordulónál ép előttünk esett össze egy ló, és lehelte ki páráját.Este 6 kor Feltre-ben voltunk. Jelentkezés, elhelyezés egy beszédes olasz aszszonynál, a szokásos bemutatkozások: Krauss General der Infanterie [122] ő Excellentiájánál. [123] 182
