Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Körösfői Kriesch Aladár (1863-1920) festőművész: Harcztéri napló

ván állandóan 4-5 m. magas, kemény havon jár. A hóba nagy tunnellek vannak vágva, hogy az ember nappal is zavartalanul közlekedhessék - mert a talján [32] szeret átlőni.A barakkok, legénység és tisztek lakásai deszkából vannak, hevenyészve, de jórészt szintén 4-5 m. magas hó alatt vannak, ugy hogy ezekhez is csak sikátorokon át jut az ember - csak egyike-másika áll ki a hóból. - Itt kemény a szolgálat: -mindig az emberek 1/3 a, tisztek, legénység - van szolgálatban s 10-10 naponként lesznek felváltva. Ezek aztán éjjel semmit sem alusznak, nappal is csak lopva.- Éjjel kettős éberséggel folyik a szolgálat. Minden 10 perczben egy világító rakétát bocsátanak fel valamelyik állásból, a melynek fényénél kémlelik, vájjon nem közeledik -e a drótsövényekhez ellenség.A stilfsi hágó kiálló részét "Dreisprachenspitze" -nek [33] nevezik. Itt ér össze az olasz, a svájczi és az osztrák határ. Tőlünk 30 lépésnyire állanak a svájczi katonák.Az olaszok állásai mindenünnen ide látnak - s bizony néha ide is lőnek. Tenap előtt esett le egy srapnell [34] a barakktól 100 lépésnyire - de ott bajt nem csinált.- Tegnap meg két svájczi katonát lőttek meg az olaszok. Különösen sok kutya van itt - s ez teszi csak vidámabbá itt a helyet. Katonák vannak itt, fele részben osztrákok és bánáti [35] magyarok. Végül a "standschützen" [36], Ezek tiroli önkénytes katonák. Külön vannak és nagyon büszkék.- Persze sok magyar tiszt is van -nem állnak a legjobb lábon az osztrákokkal. De ez természetes is. A kik 3-4 esztendeig ily szorosan élnek csak egymásra utalva - és ráadásul már mind fáradtak és türelmetlenek - már nem lehetnek nagyon toleransok [37] egymással. Márcz. 31. Húsvét vasárnapja. Csodálatos derült reggel; kis primitív szobámból kilépve, újra lenyűgözött a körülvevő csúcsok hatalmas pompája. Először elmentünk az F (Ferdinánd) batteriehoz [38], s ott megnéztük tüzérségi állásainkat. Mozsarat [39], uj fajata ágyút is jól szemügyre vettem.- Távcsővel körül az olasz állásokat is figyelhettük.Majd odább, a Dreisprachenspitze alatt egy hosszú lövészárkot szemléltünk meg. Itt a bejárás már nem volt a hó alatt. Egész várszerűen hat, kövekből és homokzsákokból építve.Az ebéd, az ünnepre való tekintettel, fényes volt. Részt vett benne a svájczi határőr állomás parancsnoka is, egy fiatal, jóképű főhadnagy (civilben mérnök). Rögtönzött katonabanda mindenféle darabokat játszott. De először a Gott erhalte-t, [40] utána a Hymnust [41] - mind a kettőt állva hallgattuk végig.Egy ügyes pozsonyi fiu, volt színész, dirigált. Mindenféle tréfa, móka esett, s a hangulat igazán fiatalos, kedves volt. Ebéd után skit [42] kötöttünk s leereszkedtünk - meglehetősen meredek lejtőn és bizony rosz hóban - a Franzenshőhére.Az olaszok megirigyelték, úgy látszik tőlünk ezt a mulatságot és három srapnellt, 15-öset küldtek utánunk. A második valami 40-50 m.-re robbant fel mellettünk. Rám nem hatott annyira, mint kísérőmre, Kiss hadnagyra, ki járatosabb ezekben a dolgokban. Hamar Deckungot [43] kerestünk egy közellevő ház falai alatt - s félórát várva, miután többet nem lőttek, folytattuk utunkat.A Drahtseilbahnon [44] leereszkedve szerencsésen Trafoiba értünk.A katonai kommandók dispositiója [45]: Prad-Rayons-Kommando Oberst Freiherr v. Lempruch [46] Trafoi-BataillonsKommando Oberleut. von Kunze [47]. 176