Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

tésai "főhadiszállására." - Először a különféle: Lom és Palojta nevű tót községekben lettem, mint autentikus Zichy körülhordozva. De azután sok olyan jó palóc községben is korteskedtem, ahol már nem a seniorátus tekintélyével, hanem a magam meggyőzőképességével kellett barátomnak szavazókat szereznem. így - kénytelen-kelletlen - belekóstoltam a népszónok szerepébe. Szónoki képességeimet soh sem tartottam valami nagyra - sőt nem is vágytam ilyen babérokra - de azért jó sikerrel dolgoztam. Sőt, szinte túlságosan is sikerült a választók szívét megnyernem. Mert mikor azok Ipolyságra, a szavazásra bevonultak és megkérdezték tőlük, kinek a választói, sokan Jankovich Béláé helyett az én nevemet mondták be. - A választás jól sikerült, és én egy pár izgalmas, de nagyon szórakoztató nap után, nyugodtan mehettem vissza új budapesti otthonomba. Az előző évben láttam először - de akkor még csak moziban - embert repülni. A mozgókép Wilbur Wright felszállásáról készült és, bár esős borús időben lett felvéve és igen homályos volt, mégis mélyen megkapott, mikor a gép, egy kis nekiszaladás után, elszakadt a földtől és a levegőben tudott maradni. Ennek talán még egy éve sem múlott, mikor - 1910 nyarán - már Pesten is rendeztek repülőnapokat, amelyeken többféle ország, sokféle repülőtípusa lett bemutatva. Ezeken a repülőnapokon én is részt vettem, mint a sportbizottság tagja, amelybe - úgy emlékszem - Bánffy Miklós barátom ajánlására lettem felvéve. A pilóták közül csak Latham-mal ismerkedtem meg közelebbről, ki az aviatikában nem alkalmi pénzkeresetet, hanem érdekes új sportot látott. Szegényt, nem sokkal utóbb, Afrikában vadászva egy kafferbivaly ölte meg. Ez alkalommal találkoztam először egy cseh unokatestvéremmel: Sascha Kolowrattal, aki szenvedélyes automobilista, később repülő volt, és aki: Sascha Film néven Ausztria első filmvállalatát alapította. Ezen a nyáron megint elmentem Bugacra. Ekkor véletlenül több kecskeméti gazdával is megismerkedtem, akik bugackörüli birtokaikrajárva tértek be a pusztaházhoz. Magyarország más vidékein megszoktam, hogy aki csak valamennyire is kivált a parasztsorból, az már fogatot igyekezett szerezni és nagyságos, vagy legalább is tekintetes úrnak szóllíttatta magát. Bugacon azt láttam, hogy olyan jómódú kecskeméti urak akik gimnáziumot is végeztek, lócsösszekéren jártak ki tanyáikra. A szekéren baltát és subát vittek magukkal mint minden parasztgazda és ha cselédeikkel találkoztak, azok őket csak "Sándor gazdának", "István gazdának" szóllították. Ezt az egyszerűséget és igénytelenséget nagyon megnyerőnek találtam. Körülbelül ekkortájt alakulhatott meg - Rózsa Miklós művészeti író ösztönzésére - a Művészház nevű csoport, amely elsó kiállítását egy váci-utcai helyiségben rendezte, később pedig. Teleki Géza támogatásával, megszerezte néhai Zichy Jenő bátyám rózsa-utcai palotáját. A palota lépcsőházában, a bejárattól jobbra és balra, egy-egy falfestmény elhelyezésére alkalmas felület volt. Ezek dekorálását Kriesch Aladár és én vállaltuk. Nem freskót festettünk, mert nem nagyon bíztunk abban, hogy ez az intézmény sokáig fennmaradjon. Az én kompozícióm körülbelül négy vagy öt közel életnagyságú alakból állt, akik mögött erdős, hegyes táj látszott. A képet nagyon kevés színnel festettem. Hajói emlékszem nem használtam mást, mint cinkfehéret, venyigefeketét, sárga és vörös okkert. így nagyon egységes, de mégis színes hatást értem el. Azt hiszem, hogy ez volt legsikerültebb dekoratív munkám. Mikor a Művészház megszűnt, a képet néhai Teleki Géza barátomnak adtam, és azóta - valószínűleg - elkallódott vagy elpusztult. Az 191 l-es évet azzal kezdtem, hogy házasságot kötöttem Takács Mariskával. Nem tudom már, hogy ez év tavaszán vagy ősszel volt-e, hogy vele egy-két hónapra Párizsba utaztam. Párizsban a Boulevard St. Michelen, egy kis diákszállóban laktunk. Ak165