Barki Gergely - Gulyás Gábor: Újragondolt Czóbel. A szentendrei Czóbel Múzeum állandó kiállítása (Szentendre, 2016)
BÁRKI Gergely kurátor CZÓBEL-A VÁLTOZÓ „ÁLLANDÓ" A modern magyar festészet egyik meghatározó, nemzetközi rangú egyénisége, Czóbel Béla (1883-1976) szinte pályája kezdetétől, kortársai által is elismert módon szólt bele a magyar festészet fejlődésébe és hagyta ott névjegyét az európai modernizmus több centrumában is. A pályakezdés főbb állomásai: Nagybánya, München, Párizs, Belgium (1902-1906) Érettségi bizonyítványát kézhez véve 1902 nyarán Nagybányára, a plein air naturalizmus magyarországi centrumába utazott, ahol Iványi Grünwald Béla irányítása alatt kezdett dolgozni. Ez év őszén beiratkozott a müncheni akadémiára, de csalódott konzervatív oktatási módszereikben, s miután a következő nyarat ismét Nagybányán töltötte, 1903-tól már Párizsban folytatta festészeti tanulmányait, a Julian Akadémián, ahol mindjárt a következő évben elnyerte az iskola aktpályázatának díját. E rövid felkészülési szakasz után szinte azonnal a francia progresszió élvonalának közelébe került. 1905-től kezdve rendszeresen kiállított a Salon dAutomne és a Salon des Indépendants tárlatain. A Párizs és Nagybánya között ingázó, 1902-1906 közötti időszak intermezzójaként Czóbel 1905 nyarán Belgiumba utazott, s több hónapon keresztül dolgozott a festői Brüggében, Zeebrüggében és a szintén tengerparti Heistben. Ekkor még nem távolodott messzire nagybányai gyökereitől, de a Párizsban látottak hatására már igyekezett eligazodni a számára új irányzatok útvesztőjében. 1906 tavaszán több, Belgiumban festett képét vitte Párizsba, hogy a már ott alkotott műveivel együtt a Salon des Indépendants-on szerepeljen velük. Ezek voltak az első, már a posztimpresszionizmuson iskolázott alkotásai (5. kép). Rövid budapesti tartózkodás után, még 1906 tavaszán visszatért Nagybányára, ahova hamarosan megérkeztek az utóbbi időkben festett képei is. A művésztelep tanárait és fiataljait valósággal sokkolta a korábban nem látott, erős kontúrok közé szorított, élénken vibráló színek nyers ereje, az alakok szinte plakátszerűen absztrahált egyszerűsége, a paletta szokatlan vadsága. Pedig képei inkább még a posztimpresszionizmuson és a neoimpresszionizmuson éppen csak túllépő kísérletezéseiről tanúskodtak, ezért ma nehéz megérteni, hogy ezek a szolid modernitású művek miért botránkoztatták meg a művésztelep tanárait. Czóbel követhető, de nem utánozható példát állított telepbéli fiatal társai elé, akik közül ekkoriban többen szintén megjárták Párizst, ahonnan hasonló látásmóddal és stiláris jegyekkel tértek vissza (Boromisza Tibor, Czigány Dezső, Huszár Vilmos, Ziffer Sándor stb.). 2 I Önarckép (Önarckép palettával) | Self-portrait (Self-portrait with Palette) 11902 5
