Gulyás Gábor: Emlékeső. Chiharu Shiota kiállítása. Kmetty Múzeum - Szentendrei Képtár, 2016. május 12 - október 16. (Szentendre, 2016)
Három magyar kulcstörténet
Késő estére valahogy mindig hazakeveredtem. Emlékszem, ahogy fekszem a kinyitott, nagy sezlonyon, középen, állig betakarózva. A lazán leeresztett redőnyön át furcsán, inogva szűrődik be az utcai lámpa fénye. Kintről folyton valami zörgést hallani. Rémlik az is, hogy nagyanyám ott áll velem szemben kabátban, sálban, és suttogva, siránkozva biztatgat:-Aludjál már, az isten szerelmére! Elmegy az utolsó buszom. Mikor érek én haza Újpestre? Nem jön ide be senki. Szépen bezárom az ajtót, mega kaput is. Na, biztos mindjárt itthon lesznek... Most én állok itt apám mellett. Ő már alszik. Mindent elrendeztem, indulnék, de még kotorászok a táskámban, keresem a kulcsom. Nem találom. Kezembe akad ez a közönséges, régi kulcs, amiről nem tudom, hogy került hozzám és hova szolgál. A ház minden kulcslyukába belepróbáltam néhányszor, hiába. Mióta kallódhat ez a táskámban? Egész szép formája van. Még sosem néztem meg igazán. Forgatom: barnás fekete, sima, csak az ívelt belső pereme vöröses a rozsdától. Éppen olyan, mint gyerekkoromban a kapukulcsok. És a kerek rész alatt bele van ütve egy szám: 60. Nem vagyok babonás, de azért ez mégis különös. Most mi legyen vele? El nem dobhatom, mert emlékek hordozója, és egyébként is: valahova biztos jó. Attól félek, hogy elveszíteni sem tudom már, csak hurcolom magammal, mint a szorongásaimat. Gaján Éva
