Gulyás Gábor: Emlékeső. Chiharu Shiota kiállítása. Kmetty Múzeum - Szentendrei Képtár, 2016. május 12 - október 16. (Szentendre, 2016)
Gulyás Gábor: A felejtés fájdalmas szépsége
EMLÉKEZÉS - A LÉLEK SZÍVE Platón Állam című könyvében olvasható Ér katona híres mítosza, melynek végén a görög filozófus leírja a lélek visszatérését a végzet által uralt földi életbe. Az átmenetnek ebben az állapotában a lelkek szörnyűséges szomjúságtól kínoztatva haladnak át Léthé perzselő síkságán, elérnek az Amelész folyóhoz, melynek vizét semmiféle edényben nem lehet fölfogni. Miután isznak belőle és elfeledik mindazt, amit az ideák világában láttak, a feltámadást megelőző mély álomba merülnek. A történet befejezésében Szókratész már Léthének nevezi a folyót és igazolja azonosságát az Amelészszel. A görög mitológiában Léthé szorosan kapcsolódik Mnémoszünéhez. Mnémoszüné és Léthé két forrása együtt jelenik meg, az istenfélőnek e két kútból kell innia: a Léthé vizéből azért, hogy elfeledje az emberi életet, a Mnémoszünéból azért, hogy majd visszaemlékezhessék arra, amit a másvilágon látott. A halálba történő beavatással az istenfélő hasonló lesz az ihletett tudóshoz, a költőhöz és a prófétához. Az emlékezés a görög filozófiai hagyományban a tudás alapeseménye. Ennek elméleti hátterét Platón a Theaitétosz című dialógusban dolgozta ki, amelyben, mint ismeretes, Szókratész arra vezeti rá beszélgetőpartnereit, Theiatétoszt és Theodóroszt, hogy a tudást különböztessék meg az érzékeléstől. Szókratész azonban valójában nem a két fiatalemberrel vitatkozik, hanem Hérakleitosszal és Protagórasszal. Azokkal a filozófusokkal, akikről úgy véli, hogy egyfelől a létezésről mint áramlásról beszélnek, másfelől az érzékelés útján nyerhető ismeretek (azaz a mindig változó érzetek) eredendőségét állítják, s akik ezért a látszat, az érzéki benyomás elsőbbsége mellett érvelnek. Márpedig Szókratész szerint az egymással össze nem egyeztethető érzetek (látás, szaglás, hallás) összevegyülnek egymással egyetlen formában: „nevezzük bár léleknek vagy másképp-, amelyben ezek mind összefutnak: amellyel mindazt érzékeljük a csupán eszközként használt érzékek által, ami érzékelhető." (184d)* Fontos itt az érzékelés két lényegi formája közötti különbségtétel. Az első esetben az érzékelés alanya nem maga az érzékszerv (amivel látunk)-az érzékszervnek csak közvetítő szerepe van (ami által, amelyen keresztül látunk). Ebben az esetben az érzeteket feltáró, az érzékszerveket eszközként használó érzékelés a testhez kötődik. * Platón: Theaitétosz (Bárány István fordítása) Atlantisz, Bp., 2001 22
