Gulyás Gábor: Emlékeső. Chiharu Shiota kiállítása. Kmetty Múzeum - Szentendrei Képtár, 2016. május 12 - október 16. (Szentendre, 2016)

Gulyás Gábor: A felejtés fájdalmas szépsége

nem hálózzák be teljesen a világát, átvéve az uralmat felette, addig a kiállítás második egységében, a helyspecifikus installációban a lélektől lélekig vezető utak szanaszét ágaznak, összegabalyodnak. A vonalköteg Shiota minden hálózatként megvalósított installációjában útvesztővé válik- mégpedig azért, mert nem az egyes ember, az individuum felől vannak megragadva és reprezentálva ekkor a lélekszálak, hanem egymással kapcsolatban álló emberek nagyobb csoportja, metaforikus értelemben az egész társadalom felől. A lélekszálak az Emlékeső ben is labirintussá válnak.

Mi több, félelmetes pókhálónak is tetszhet az installáció: egyszerre monumentális és törékeny szövevénynek, amely könnyen csapdába ejtheti a gyanútlanokat. Nem tudhatjuk, nem leselkedik-e ránk valahol egy óriáspók... Értelmezhetjük az installációt kivetett, összegabalyodott hálóként is, amelybe emlékek sokasága akadt bele. Nem tudhatjuk, hogy az ördög vetette-e ki, hogy magához terelje vele a bűnösöket, vagy az Isten, a lelkek megmentéséért (ismeretes, hogy a kereszténységben a hálóval történő halászat a lelkek megmentésének a jelképe, a perzsa hagyományban pedig a világ egészét láthatatlan háló fonja be, melyen csillagok lógnak). Interpretálhatjuk a konstrukciót információs vagy gondolathálóként is, egyfajta szellemi mátrixként, amely vonzerejét alighanem a különböző értelmezési lehetőségek gazdagságából nyeri. Az installáció három terme közül kettőben egy-egy fonalakból szőtt, tárgyként beazonosítható képződmény látható, amely emlékeztetheti a befogadót csónakra, madárfészekre vagy akár emberi kézre, de ezt nem vehetjük közelről szemügyre, mert ezek a stilizált tárgyak fizi kai lag elérhetetlenek. Olyanok, akár egy jelenés, amelynek látványa teljes bizonyossággal áll az ember előtt, mégis elérhetetlen számára. Káprázat.

16