Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen
SÜMEGI GYÖRGY: PERLROTT CSABA VILMOS A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEPEN Perlrott Csaba Vilmosnak a Kecskeméti Művésztelepen festett kompozíciói feszes, sokszor darabosra vagy erőtől duzzadóan szinte szétrobbanóra formázott alakzatokban jelennek meg a vásznain (pl. akár épületrészek vagy felhők formájában), Befolyásolta őt a nagybányai és Cézanne-i tájkép fölfogás, Matisse és a fauves-ok dekorativitása ugyanúgy, mint El Greco hatása. Mindennek következtében színei fölfokozott, szinte agresszív kifejező erőssége expresszív vonásokat képes sűríteni egyéni festő előadásmódjába. Mindez a kecskeméti stílustörekvésekben és a korabeli magyar festészeti gyakorlatban is önálló helyet biztosít számára. A valóságos, a konkrét látványt rögzítő művein a kubisztikus és az expresszionista vonások bizonyos drámai kifejező erővel párosulnak, és még a mennyboltot is élesen tagolva, a felhőket összetorlasztva jeleníti meg. Perlrott kecskeméti korszakának a kritikai fogadtatása az 1910-es években már higgadtabb hangvételű, mint a pályakezdésének zajos elutasításai. A helyi, kecskeméti sajtóban a Nyugatban közölt Akt-tanulmánya87 váltja ki a föltétien elismerő hangot. Perlrott Csaba Vilmos „a közelmúltban sok dicsőséget és művészi elismerést szerzett önmagának és Kecskemét városának. A külföld számos metropolisában az ő képei keresztül ismerték meg Kecskemét közönségének műpártolását. Legutóbb Párizsban és Münchenben /.../ arattak kecskeméti tájképei osztatlan és szenzációs sikert". Az írás „megalkuvást nem ismerő, modern és európai ízlésű kecskeméti festődnek aposztrofálja, aki a Nyugatban publikált rajzával is „mindenütt nagy feltűnést keltett és osztatlan elismerést váltott ki". Ennek az értékelésnek egyenes következménye, hogy a jegyző egy hivatalos iraton Iványi-Grünwald Béla „művésztelepi igazgató” után, a kolónia második legfontosabb embereként említi „Perlrott Csaba Vilmos mester”-t.88 Dániel József azt tételezi, hogy „elérhető csillagként ragyog feléje: az absztrakt naturalizmus”.89 Ám az 1919-es Ernst Múzeumbéli szereplése elismerő és bizonytalankodó90 ítéletet egyaránt kiváltott. A kiállítást rendező Lázár Béla így summáz: „Perlrott hosszas belső viaskodás után emelkedik mind fennebb, tűz ki maga elé erős kompozíciós feladatokat, és oldja meg őket mélységesen lefokozott, belső tűzben égő színekben. /.../ Csupa élet, mozgalmasság, drámai hév van azokban a kissé rakoncátlan jelenségekben, melyeket elénk állít. /.../Az egyszerűben lappangó drámaiságot pattantja ki, s ezt azután igaz eredetiséggel”.91 A két világháború közti és a második utáni évtizedekben kiállításai ismertetése és a tárlatkritika szintjén foglalkoztak az éppen bemutatott műveivel. Csupán néhány átfogóbb tanulmány (Elevesy Iváné,92 Elek Artúré,93 Rabinovszky Máriuszé) kísérli meg addigi munkássága tükrében alkotói törekvéseinek egyéni vonásait összegezni. A munkásságát bemutató magyar94 és német nyelvű95 összefoglaló kötetek után jelentek meg olyan művészettörténeti monográfiák96 és műfaji szemlék,97 amelyekben még a nevét sem említik. A magyar művészettörténeti irodalomban az 1970-es évtizedben kezdődött, majd a következőben folytatódott és a 21. században újabb lendületet vett művészetének az újraértékelése. Perlrottot a Nyolcak,98 a magyar vadak, fauves-ok és az aktivisták99 társutasának, majdnem közéjük tartozó alkotónak tételezi az utóbbi évtizedek magyar művészettörténeti irodalma. Pedig csak lázadó nagybányai és kecskeméti neós, újat akaró, saját belső meggyőződése és tehetsége szerint képeket alkotó, véleményét a világról szuggesztív, erős kifejezésű festményekben vizuálisan rögzítő festőművész. Szabad, független100 és egyúttal magányos utazó a modern festészet hazai és nemzetközi vándorútján, egyéni fölfogással, sajátos, mással össze nem téveszthető szín- és formanyelvvel.101 Iványi-Grünwald Béla mintegy száz opusza születhetett Kecskeméten, és Perlrottnak is hasonló mennyiségű műve. Vagyis kvalitás és kvantitás tekintetében is ketten voltak vezetői, mesterei a Kecskeméti Művésztelep művészettörténeti szempontból legfontosabb első korszakának
