Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen
IS: 1И mény is támogatta a képzőművészet jelenlétét. Ugyanis a Nemes-kollekcióba a művésztelepen dolgozóktól (Bornemisza Géza, Herman Lipót, Iványi Grünvald Béla, Pólya Tibor stb.) is bekerültek művek. Perlrott két csendélete jutott így Kecskemétre az állandó kiállítás reményével. Herman Lipót följegyzése15 és Iványi Grünwald Béla Kecskeméti táj című, valószínűleg elkészülte után azonnal a gyűjteménybe került kompozíciója alapján föltételezhetjük, hogy Perlrott-tól is a már Kecskeméten festett legelső alkotásokból vásárolt Nemes, Az órás Csendélet16 személyes, családi összefüggésre is utalhat, ugyanis Perlrott édesapja a saját órás mestersége folytatójának szerette volna a fiát. Ám a kompozíción fenyegetőnek tűnő időmutató szerkezete mintha az apai akarat ellenére festővé lett fiú ellenérzését is sejtetné. A másik Csendélet17 közvetlenebbül hordoz Matisse-tanulságokat (dekoratív színkezelés, kontúrozás), ám a gyümölcsök megfogalmazásában mindkettő egyaránt érzékeltet Cézanne-i formasugallatokat. Az új épületek díszítőfestési munkálataiban Iványi melletti részvételén kívül arra is van adat, hogy ő a „műterembérház falát ékesíti egy freskóval”,18 amely a festészet, szobrászat és architektúra allegóriáját jeleníti meg. A kecskeméti földrengéskor (1911. július 8.) ez megsérült, kijavításához és a befejezéséhez szerényebb kivitelezést igénylő programmódosítást kellett végrehajtani.19 Ám ennek sem a tervei, sem értékelhető részletei, sem pedig fényképes dokumentációja nem maradt fönn, vagy eddig nem került elő. Teljes bizonyossággal azonban nem zárható ki az elkészülte, vagy legalábbis a tervezése. Az országos kiállításokon20 bemutatott műveinek a visszhangja változatlanul ellentmondásos, az elítélően gúnyos, gúnyoros mellett egyre erősebb az elfogadó, műveiben a modern művészet egyéni kísérletét, értékelhető teljesítményét megvalósulni látó értékelés is. Kézdi-Kovács László szerint „Perlrott Csaba paradicsomi jelenete (...) giccselés, melyből a rajztudás és a színérzék legelemibb atomjai is hiányoznak",21 Margitay Ernő „fogpaszta variációknak” nevezi a festményeit.22 A MIÉNK több erdélyi városban bemutatott vándorkiállítását rendező Bölöni György szerint: „A magyar festők csapatának van egy embere (Perlrott Csaba Vilmos), ki sokakban halálos ellenszenvet ébreszt képe - elíziumi kertje - és saját becses személye iránt. Izgató vörös színei, feszülő zöldjei, kirobbanó sárgái szemet szúrnak, pedig a művészet szabadsága (...) meg sem engedi, hogy ilyeneken fennakadjunk. A képe pedig pogány egészséges fejezet
