Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Boros Judit: Nagybánya és Párizs - Kezdeti évek
mghívást kaptam volna a Brüsszeli tavaszi kiállításra. Mind a két dologgal igen meg vagyok elégedve amennyiben a képeim a legjobb helyen voltak (fő hely s a másikkal még jobban.”28 A kiállítás katalógusában csak Étude (Tanulmány) címmel jelzett hat vásznat egyelőre nem tudjuk beazonosítani. „Tény, hogy reménytelenebb szerelemmel még soha plátói ideál felé senki nem vonzódott, mint Perlrott-Csabában a magyar rög Matisse és benne a francia szellem után.” - írta Kállai Ernő Perlrott Csaba Vilmosról 1925-ben megjelent Új magyar piktúra (1900-1925) című kötetében.29 Kállainak abban igaza volt, hogy a fiatal Perlrott számára Matisse képviselte a legmagasabb ideált, abban azonban nem, hogy ez egy reménytelen vonzalom lett volna, mert képei bizonyítják, hogy Henri Matisse és a francia festészet szelleme adott formát Perlrott túláradó festői érzékiségének, mintegy megzabolázva annak gesztusait. 1907. őszi hónapjaiban Perlrott már bizonyosan a Matisse körül csoportosuló fiatalok köréhez tartozott. Ekkor már sem Matisse, sem Derain nem festett fauve képeket. Ők 1907-ben, Braque 1908-ban távolodott el a fauvizmus organikus látásmódot, erős színeket, szabad, jól elkülönülő ecsetnyomokat alkalmazó festői nyelvétől. Derain és Braque, akárcsak Picasso - aki sosem volt fauve -, Cézanne képeinek geometrikus struktúráját továbbfejlesztve az analitikus kubizmus kimunkálásán dolgozott, míg Matisse több irányban is kereste a továbblépés lehetőségét. Míg némely képén a korábbi, „protofauve”-nak, 18. Csendélet, 1910-es évek (Kát. 20.) 19. Park, 1910-es évek első fele (Kát. 24.)
