Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Boros Judit: Nagybánya és Párizs - Kezdeti évek
De annak számára, aki erre vállalkozik, Perlrott Csaba Vilmos bekerülhet a legjelentősebb magyar festők közé. A kiállítás és a katalógusban közölt tanulmányok ezt a célt tűzték maguk elé, hogy a festő pályaképének felrajzolásával (értve ebben mind az eseménytörténetet, mind a szellemi-alkotói folyamatot) közel hozzák, hozzáférhetővé és szerethetővé tegyék Perlrott Csaba Vilmos művészetét. Perlrott után több önéletrajz, önéletrajzi feljegyzés maradt fent. Ezek sajátossága, hogy a különböző időkben írott vagy interjúszerűen elmondott anyagok között sok esetben ellentmondás van, így péládul Perlrott hivatalosan elfogadott születési dátuma, 1880. február 2. helyett előfordul hogy a festő 1879. február 7-ét jelölte meg születési adatként. Ezekkel az ellentmondásokkal a Perlrott-kutatás során folyamatosan számolni kell, egy-egy adatot csak akkor lehet véglegesen elfogadni, ha azt más forrás is megerősíti. Ellenekező esetben még akkor is feltételezésekkel dolgozunk, ha ezt a szerző nem jelzi valamennyi esetben. Perlrott Békéscsabán született zsidó polgári családban, édesapja órásmester volt, édesanyja, akinek MagamróP címmel publikált önáéletrajzában viszonylag hosszabb részt szentelt, kifejezetten érzékeny, fia művészhajlamát korán felismerő és lehetőségeihez képest támogató asszony volt. Az apai elvárásokkal szembefordulva a fiatal Perlrott Vilmos kezdettől művésznek készült, így 1897-98-ban az Iparrajziskola kurzusait látogatta, majd zenélni tanult, és közben folyamatosan rajzolt. A megoldást - Perlrott érzékletes leírása szerint - Koszta József megjelenése hozta el, aki kuncsaftként tért be az órásműhelybe, és akinek Perlrott édesapja megmutatta fia rajzait. A következmény mesébe illő, ugyanis Koszta elvállalta Perlrott tanítását és magával vitte a fiút Abonyba. Koszta szoros kapcsolatban állt a nagybányai művészekkel, többször dolgozott is a művésztelepen, így nyár közepén azt tanácsolta tanítványának, hogy további fejlődése biztosítására látogassa a nagybányai szabadiskolát. Bár Perlrott hol azt írja, hogy 1904-ben került Kosztéhoz, hol azt, hogy 1903-ban, a nagybányai lajstromok, Réti István monográfiája, illetve a Nagybánya című lap kishíre2 alapján az utóbbinak adhatunk hitelt. Réti félreérthetetlenül fogalmaz: „1903-ban Nagybányára jött a Szabadiskolába, ahol Grünwald Bélát kérte fel a korrigálásra. Ezután 1906-ig az iskolában, 1907-től, első párisi visszatértétől kezdve az iskolán kívül dolgozott Nagybányán. 1910-ben követte Iványi Grünwaldot Kecskemétre.”3 Perlrott tehát 1903 nyarán 2. Ruhateregetők, 1905 (Kát. 2.) 3. Cigányok a csűrben, 1905 körül (Kát. 3.)
