Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Magamról. Perlrott Csaba Vilmos önéletrajzi írása

PERLROTT CSABA VILMOS: MAGAMRÓL

Festők a szabadban, 1912 (Kát. 186.)

Ismeretlen fényképész: Perlrott Csaba Vilmos és Gráber Margit, 1919 (Kát. 187)

hatottak rám (akkor még a Luxemburgban függő) Manet Olimpiája és Balkon című munkái voltak. Ezek hatása alatt készült el „Önarckép” című képem. A látottak és hallottak (H. Matisse, P Picasso, A. Derain, az akkor még szobrász Modigliani és Nadelmann) megrendítették minden hitemet Nagy-Bánya iránt. Visszaérkezve a régi társaságba, éles ellentétbe kerültem a vezető művészekkel s ők annyira megharagudtak rám, hogy barátaimmal együtt a Neo névvel kezdtek gúnyolni bennünket. Később enyhült a vezetők averziója. Már nemcsak én hangoztattam az új elméletet, hanem fiatal barátaim is s hiába használtak föl ellenem mindenféle eszközt (ösztöndíjak megvonását, sőt a társadalmi kiközösítés módszerét is), nem tudtak kijózanítani új meggyőződésemből. Iványi-Grünwald volt az, aki leginkább fölfogta az idők tempóját, s így ő lett a haladók első megértője. Ferenczy Károly azonban messze állt tőlünk, hatalmas zsenije másképpen magyarázta a természet zárt egységét s csak jóval később jutottam ismét közelébe s szerettem meg művészetének egyszerű kifejezési módját. De ez nem rendítette meg azt a hitemet, hogy Nagy-Bánya lejárt, és túl vagyunk az impresszionizmuson, sőt túl a posztimpresszionizmuson is, melynek egyik legkiválóbb és leghatalmasabb képviselőjének Gauguint tartottam. Egy ideig meghatott bámulója voltam ennek a mesternek, de iskolás követőjévé nem lehettem soha.

Ilyen elgondolásokkal jártam az Academie Julienba, ahol Jean Paul Laurens tanítványa voltam. Esti rajzot Steinlein és Lucien Simon korrigáltak az Academie de la Grande Chaumiére-ban. így bővültek ismereteim és tisztultak céljaim. Az volt a véleményem, hogy amit otthon tanultam, meddő és fölösleges volt. Egyik szombat este, 1906 őszén, meghívást kaptam egy híres műgyűjtőhöz, Leo Stein-hoz, (aki maga is festő és művészettörténész volt) s ő megismertetett a világ legnagyobb, illetve a mi korunk legjobb művészeivel. Ez alkalommal ismerkedtem meg Matisse, Picasso, Derain, majd a következő szombat estéken Delaunay, Brack és másokkal. Históriai szempontból Henri Matisse volt az új harc megindítója, s vele majdnem egyidőben indult el Picasso is. Későbbi útjaik egészen elváltak egymástól, de ma már meg lehet állapítani, hogy Picasso a konstruktív képépítés törvényeiből sokat átvett Matissetól.