Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Magamról. Perlrott Csaba Vilmos önéletrajzi írása

PERLROTT CSABA VILMOS: MAGAMRÓL

Perl rótt Csaba Vilmos Magamról

Milyen nehéz az embernek önmagáról beszélni. S mennél intenzívebben éljük életünket, annál nehezebb annak lényegét az olvasó elé szavakban kiteregetni. Minden, amit elmondhatunk, csak megsejtetheti jelenvalóságunkat, kimondott szavaink alig lehetnek többek egyetemes életünk gyönge fényénél vagy gyönge árnyékánál. De mégis, ha meg akarjuk értetni magunkat, rá vagyunk szorulva a szavak segítségére.

íme néhány szó arról, honnan jöttem és merre jártam az alatt az idő alatt, míg könyvemben összefogott mai értékemig eljutottam.

1880-ban Békéscsabán, egy fehérre meszelt házikóban születtem. Édesanyám sokszor emlegette születésem némely körülményeit, de én alig figyeltem rá ilyenkor s ma is csak nagy vonásaiban emlékszem vissza elbeszéléseire. Én sohasem vártam meg, míg a mondanivalóinak végére ér, rosszul takargatott unalommal játszani hívtam. Ez a viselkedésem ma teljesen érthető előttem, tele voltam életkedvvel, és ő volt az egyetlen játszótársam. Bájos szellemű és nemes lelkű nő volt. Anyatípus volt, egy azok közül az asszonyok közül, akik gyermekeik életében élik ki saját erőik nagy részét is. Nagyon érzékeny volt és nagyon szerette gyermekeit. Engem is boldogan nevelt. De talán túlérzékeny volt ahhoz, hogy teljes egészében átadhatta volna magát az élet hétköznapjainak. Minden kicsiségen könnyen felizgult, s éppen ezért, mint mondani szokta, nem tudta megtalálni a nyugalmat önmagában. A vallásosságban keresett csöndet és békességet. - Higyjétek el, - szokta mondani, - csak a hit ad erőt és türelmet az embernek. Hitt a pokolban és minden túlvilágban. Nem hajlott a vígságra; örömtelen gyermekkora, a háztartás állandó gondjai, gyermekei iránti szenvedélyes szeretete komollyá és sokszor bússá tették