Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Jurecskó László: A stúdiumtól a műig. Perlrott Csaba Vilmos grafikai munkássága
rendben való nagy együvé tarozásuk gondolatát szívom magamba. Látom tízszer, látom százszor és amint intellektusomon átszűrődnek, ahogy elmém megtisztítja őket azoktól az érzéki formáktól, amelyek hazugok és csalnak, s kikeresi az ő magánvaló lényüket, legbensőbb bensejüket, egy világképet kontsruálok meg magamnak róluk, az igazi énjükről. A hangsúly azon van, hogy: konstruálok. Mert építészeti - nem festői, nem perspektivikus - természetközlésre törekszem.”- fogalmazza meg művészetfilozófiáját a festő.19 Ezt tovább gondolja a korszakban műveivel először foglakozó Hevesy Iván: „Ezek a szervesen megkonstruált formai egységek viszont egymás között keresik az erős és határozott kapcsokat és összeköttetéseket, hogy végül belőlük felépüljön a kép gondosan megmunkált szigorú egysége. Perlrott Csaba tehát nem elégszik meg azzal, mint a legtöbb konstruktív szándékú piktor, hogy a konstrukció legfőbb hatóvonalaira, hatótömegeire koncentrálja a festői kifejezés erejét a részletek elhanyagolásával, hanem fordított eljárást követ: a részektől halad a már előre meglátott egész felé. Azt lehetne mondani, hogy építési módszere nem deduktív, hanem induktív. Nem valamely felállított gerendaváz közeit tölti ki, hanem mintha valóban építene, kövekből egy elgondolt terv szerint. Analizál, de nem marad meg az analízis sejtető eredményeinél, hanem rögtön tovább halad a szintézis felé. Két festői jellemvonás készteti erre: az egyik a teljesség vágya, a másik az erős ragaszkodás a realitásokhoz, idegenkedése a realitásoktól elszakadni akaró absztrahálástól.’’20 A kubisztikus, konstruktív képépítkezésen kívül stílusának másik meghatározó 00со JURECSKÓ LÁSZLÓ: A STÚDIUMTÓL A MŰIG
