Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Jurecskó László: A stúdiumtól a műig. Perlrott Csaba Vilmos grafikai munkássága

illeti: „Perlrott Vilmos igen nagy feladatot tűzött ki magának, sok nehéz problémával. A problémákat nem mind sikerült megoldania, nagy vásznán a kompozíció széteső, a rajz gyenge.”6 Perlrott felkészültségét és elismerését jelzi, hogy őt bízták meg Agrikola Adolf, volt polgármester arcképének elkészítésével.7 Egyértelmű, hogy egy ilyen - ráadásul közmegelégedést kiváltó - hivatalos megbízás teljesítéséhez megfelelő, magas fokú rajztudás szükséges. A Cigányok révén Ferenczy Károly Lippich Eleknél tett hathatós közbejárása eredményeként Perlrott párizsi ösztöndíjban részesült, ez egyben nagybányai plein air korszakának a lezárását is jelentette.8 Párizsi tartózkodása során szinte az öszszes magánakadémiát látogatta, de ebből az időből egyetlen stúdiumát sem ismerjük. Az utóbbi időben a szakirodalmat sokat foglalkoztatta a párizsi magánakadémiákon tanuló magyarok névsorának rekonstruálása. Ez véleményem szerint azért adhat fontos adatokat, mert megtudjuk, hogy kik és mikor lehettek együtt egyegy ilyen intézményben. Az ezeken készült rajzokat vizsgálva egyértelműen kiderül, hogy a technikai tudás elsajátítása volt a legfontosabb (Boromisza, Berény, Czóbel),9 valamint lehetőséget adtak élő modell utáni rajzra, ebbe természetesen az aktmodellt is bele kell értenünk. A tanárok elsősorban akadémikus iskolázottságúak és akadémikus felfogásúak voltak. Az iskolák előnyét - a modelleken kívül - szabad szellemük, valamint az itt dolgozó internacionális művészek kapcsolattőkéjében kell keresnünk. A rengeteg soknemzetiségű művésznövendék talán többet tanult egymástól, egymás rajzainak vizsgálatából, mint mestereitől. Minden stúdiumot műteremben rajzoltak, azaz nem a szabadban, mint Nagybányán, ami hátrányt jelentett. Mégis a tanítványok jelentős hányada vágyott, és többségük el is jutott a francia fővárosba. Itt a rajzolási lehetőségeken kívül elsősorban a múzeumi és a kortárs kiállítások, a szalonok és az új művészeti tendenciák megismerése és az ezekről folytatott műtermi, vagy kávéházi viták járultak leginkább hozzá művészetük kiteljesedéséhez. Ezt tapasztaljuk Perlrott esetében is. Ismerjük egy 1907-ben készült rajzát, amelyet egyetlen akadémiához sem köthetünk. A kávéházi jelenet nem stúdium, hanem teljes értékű kompozíció. A szénnel és barna krétával alkotott művön a vonalak és a tónusok adta lehetőségekkel egyaránt él. Műve egyetlen stílushoz sem