Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Basics Beatrix: Az utolsó másfél évtized

шшшш

vagy harsanón izzók. De talán mégis módosítani kell valamennyit ezen a merev megállapításon. Legújabb képein felengedett a színek komorsága.. ..ezeken darabokon nyoma sincs a hatvanon túli ember fáradtságának, vagy lelki kiábrándultságának. Minden darab egy új fejlődési szakasz ígéretét hordja magában.”

Perlrott Csaba Vilmos helyét és szerepét a 20. századi magyar festészetben már a kortársak, elsősorban festőbarátai is igyekeztek meghatározni. Általános az a vélekedés, hogy a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb művésze. Szinte minden életrajzi összefoglalója ezzel a megállapítással kezdődik, és kivétel nélkül utalnak ezek a szövegek arra az újító szerepre, ami jellemző volt Perlrottra. „Sem rajongó magyarázói, sem megbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló modern festészetünk egyik úttörője.” - írja Perlrott csaba Vilmosról 1947-ben Kassák Lajos15 Ez a megfogalmazás érzékelteti magányosságát, és azt is, milyen vegyes volt kritikusainak értékelése. Sosem volt „divatos” művész, talán ezért nem is rendeztek életmű kiállítást sem életében, sem a halálát követően eltelt évtizedekben. Pedig ha ismerni akarjuk a 20. századi egyetemes és magyar festészet legfontosabb irányait, elég csak műveit végigtekinteni.

153. Kertben, 1950 körül (Kát. 175.)