Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Basics Beatrix: Az utolsó másfél évtized

Ilosvai Varga István, Kmetty János, Bán Béla, Gadányi Jenő, Domanovszky Endre. Mellettük persze ott voltak a régi művésztelepiek, részben alapítók - Barcsay Jenő, Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Kántor Andor, Deli Antal, Jeges Ernő, Pándy Lajos.

Már a harmincas években sem jelentett egységes művészetet, amit e festők köre létrehozott, és a magyar művészettörténet írás a hatvanas évektől foglalkozott egyre többet a szentendrei művészet, festészet fogalmával. A ,,szentendreiség” a topográfiai mellett stiláris jelenség is volt, ahol a város nyújtotta látvány élményének általános hatása volt a döntő, és e tekintetben mellékes körülmény, hogy nem minden szentendrei festő élt folyamatosan a településen. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szentendrei művészek jelentős hányada más művészeti szervezetek, csoportosulások-Szinyei Merse Pál Társaság, KÚT, UME - tagja is volt hosszabb-rövidebb ideig, és részt vettek a csoportos kiállításokon.4 A város, mint téma a harmincas évektől folyamatosan jelen volt Perlrott festészetében. Ám a harmincas évek végétől a festő pesti jelenléte is egyre fontosabbá vált. Az 1909-ben létrejött és 1944 tavaszáig működő OMIKE (Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület) Kultúrtanácsa 1939 októberétől elindította a Művészakciót. A Művészakció 1944. március 19-ig működött, amikor is az egyesület tevékenységét - más zsidó egyesületekével együtt - betiltották. A Művészakció keretében 1939 decembere és 1944 februárja között hat képzőművészeti kiállítást szerveztek, a Magyar Zsidó Múzeumban, az OMIKE Üllői úti helyiségeiben, illetve az utolsót a budai Izraelita Nőegyletben. E tárlatokon 165 művész csak-124. Anya gyermekével, 1940 után (Kát. 145.)

125. Gyümölccsendélet, 1940 után (Kát. 148.)