Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)
Monográfia
pozíciója a festményekhez hasonlóan, erőteljesen és szélesen áramló motívumokból áll, mégis a leegyszerűsítés irányába mozdította el a képi kifejezést. (Barna szőnyeg, 1975, Főnix, 1975, Fekete akkord, 1979, Függőleges lilák, 1979) Ezzel kapcsolatosan fontos megemlíteni a lábatlani papírgyárban, az 1970-ben készített, megbízásos munkáját, amelynek során egy építészeti részlet, egy konzol mozaikkal történő burkolását kellett megoldania. Az adott épületelem határozott geometrikus szerkezetet kívánt és ennek megfelelően a mozaikdísz zárt, konstruktív formarendszerben valósult meg. Ez a megbízásos munka és a gobelinek már előrevetítették azt az új alkotói szemléletet, amelyben a konstruktív, geometrikus kifejezésmód igénye egyre inkább felerősödött. Tornyok, oszlopok, sztélék és kozmikus rezgések Hasonlóan ahhoz az életrajzi helyzethez, amikor Hajdú László felmondta általános iskolai rajztanári állását, és ennek következtében felgyorsultak körülötte az események, úgy állt be egy újabb és nagyléptékű váltás az életében, amikor minden bizonnyal politikai nyomás következtében a Képcsarnok felbontotta a vele kötött szerződést. Megszűnt a havi biztos jövedelem, de ennek következtében nem kellett kötelező jelleggel festenie, és meghatározott mennyiségű képet sem leadnia. Az ezzel járó felszabadultság érzete nemcsak a magára találást, hanem a kötetlenebb mozgást is elősegítette számára. Az 1980-as évek elején egy vitorlás csapattal, a Magellán-klubbal, eljutott az Égei-tengerhez, amelynek szigetvilága, múzeumai, a kétezer éves múlt, a krétai és a mükénéi kultúra emlékei teljesen magukkal varázsolták, és ahol a víz, a tenger, a vitorlázás és a művészet egységét élte át. Emellett sokat járt a Balatonra, vitorlázásí ismeretei révén jövedelemforrást is talált, és erre az időszakra esett, hogy a Barcsay Jenő-kárpittervek kartonjainak előrajzolásában is jelentős mértékben közreműködött. A balatoni időtöltés alkalmával a vázlatfüzetében apró vonalkákból, pontokból álló geometrikus jellegű színes rajzokat kezdett készíteni. Ez az újfajta kifejezésmód a festészetében egy sajátos struktúrát képező, kisebb ecsetvonásokkal fedett felületalakítást eredményezett. A művész kifejezésével élve, ez a vitális felület többnyire geometrikus alakzatot ölt, amely a kép címében is adottan, konkrét formához - mezőhöz, templomhoz, toronyhoz - köthető. Ezeket a vitális felülettel rendelkező motívumokat monokróm, tiszta síkok veszik körül. A mozgás, mint az élet metaforája, valamint az egymás mögötti síkokkal keltett térérzet az emberi lét és a kozmikusság együttesét reprezen-14
