Beke László (szerk.): Instruktiv + Inter + Konkret. Művészet Malom Szentendre, 21. November - 26. Januar 2015 (Sankt Augustin, 2014)
16. Janos Szasz Saxon
SAXON: A Polidimenzionális Mező Köztudottan a konstruktív geometrikus képzőművészek, így jómagam is, geometrikus formákkal dolgoznak. A munka során előfordul, hogy ha különböző nagyságú vagy arányú, de hasonló formájú geometrikus elemeket helyezünk elszórtan egy papírlapra, akkor a nagy, a kicsi és a még kisebb közötti összefüggéseket perspektivikusan látja a szemünk. Hasonlóképpen érzékeljük a csillagos égboltot, az általunk érzékelhető Kozmosz síkvetületét, ahol a közelebbi égitesteket nagyobbnak a távolikat kisebbnek látjuk. A valóságban azonban a nagyobbnak látszó égitestek nem feltétlenül nagyobbak a többinél. Jelen kísérletünkben viszont a sík, vagyis a két dimenzió fogságába került alakzatok a tényleges léptéküknek megfelelő paraméterekkel rendelkeznek, ami a legnagyobbnak látszik az tényleg a legnagyobb, ami a legkisebbnek az a legkisebb. Felmerül a kérdés mi van ha egymáshoz illesztjük és összekapcsoljuk ugyanezeket a formákat? Induljunk ki a négyzetből, mint legabsztraktabb geometrikus formából. Válasszuk haladási iránynak a kifelé (exteriőr = hozzáad a területéhez) építkezést, és a sarokpontokat jelöljük ki kapcsolódási pontoknak, melyek mindegyikéhez hozzákapcsoljuk az előző forma oldalainak 1:3 arányából nyert kisebb négyzeteket. Ismételjük meg az eljárást néhányszor. Látható hogy az első négyzethez négy kisebb kapcsolható, azok mindegyikének szabadon maradt pólusához három a végtelenségig... Akiinduló négyzet területét T0=1 közben T3 = 1 + [4/9] + [4/9 x 3/9]+ [4/9 x 3/9 x 3/9] = 1,64197... szeresére növeltük három lépésben, miközben a darabszámát D3 = 76-ra emeltük. A további darabszámot a Dn+2 = 5 + 4 x [3 + 32 + 33 +... 3n-1 + 3n] egyszerű képlettel kapjuk. Ha az a az oldalak osztottságát jelöli ami lehet 2,3,4,5..stb, és az n a kapcsolódási gyűrűk számát akkor a Tn = TO + [4/a2] x [1 + 1/a + 1/a2 + 1/a3 +... 1/an-1 + 1/an ] képlettel számolhatunk. Megállapíthatjuk, hogy n=°° esetén is Tn < 2, vagyis az új formánk bármennyire is iparkodik megsokszorozni önmagát a végtelenségig, megkétszerezni nem tudja. Azonban azt is láthatjuk, hogy önmagát a saját törvényszerűségei alapján felépítő rendszerrel van dolgunk - a perspektívahatás megszűnik és az eltérő léptékű formák együtteséből kirajzolódó, képstruktúrát kapunk. Az elmúlt harminc évben a geometrikus alapformák (négyzet, kör, háromszög) vizsgálatánál aztán ezeket a képstruktúrákat „polidimenzionális mezőkének neveztem el. A gyerekkoromra visszavezethető természeti megfigyeléseim analógiáját kaptam mert, az így létrejött „polidimenzionális mezők” alkalmasak arra, hogy a természet burjánzását (fák, víz- és érrendszerek, kristályok, sejtosztódás stb.) és az emberi civilizáció infrastrukturális növekedését (úthálózat, vezetékes rendszerek, kommunikációs háló stb.) modellezzék; illetve a hasonló szerkezetű atom- és csillagrendszerek végletekig eltérő léptékű dimenzióstruktúráit érzékeltessék. 192
