Beke László (szerk.): Instruktiv + Inter + Konkret. Művészet Malom Szentendre, 21. November - 26. Januar 2015 (Sankt Augustin, 2014)
1. Vorwort WOW
Konstruktív + inter + Konkret Címmagyarázat: kiállításunk beleilleszkedik abba a történeti hagyományba, mely kezdődik az orosz/ szovjet konstruktivizmussal és rokon irányzataival („realizmus”, produktívizmus, rayonizmus, futurizmus), a geometrikus absztrakcióval, átível a Max Bill alapította konkrét művészetbe, és terjed szét különböző újabb irányzatokba. Az „inter” természetesen a nemzetköziségre utal, továbbá az intermedialitásra, interaktivitásra, interface-re, és általában minden pozitív jelentésű összekötő fogalomra. A szavak közötti „+” (’kereszt’) jel figyelembe veszi a kiállítás egyik koncipiálójának és kurátorának, Heinz Kaspernak egyik fő műtárgyegyüttesét, mely az aranymetszést vagy a Fibonacci-számot jeleníti meg ’plusz’-ok és 'mínusz’-ok segítségével. A kereszt természetesen sok minden mást is jelent, többek között tiszteletadás Kazimir Malevicsnek, de a vallásos ember szemében Istennek is. Kasper, aki a kiállítók közül talán a legkonceptuálisabb, azaz a legfilozofikusabb művész, - festményeinek, objektjeinek egy része fogalmak vagy betükombinációk sorolásából áll - az Igazság (Wahrheit) keresésében elégíti ki metafizikai érdeklődését, míg társadalmi érzékenységét a magyarra nehezen fordítható „intelligibilitás” (’értelmesség’?) fogalmával érzékelteti. Bizonyos értelemben Beppe Bonetti „metaracionalitás”-fogalma (metrazionalitá) is hasonló filozofikus szintet fogalmaz meg, miközben a felbomló Egész vizualizálásával foglalkozik. Ha abból indulunk ki, hogy a konkrét művészet eredetileg nem engedett meg semmiféle szimbolikus vagy mögöttes jelentést, és „megelégedett” a „magánvaló” „Ding an sich” tautologikus konkrétumával, akkor talán Andre van Lier, hajtogatott geometrikus objektjeivel és Ingo Glass, legkonkrétabb, három alapszínt megjelenítő konstrukcióival, vagy Haász István, geometrikus domborműveivel és Fajó János, harde edge formálású, színes objektjeivel áll a legközelebb ehhez a célkitűzéshez. Fajó, aki Kassák Lajos folytatójának vallja magát, átkötő kapcsot képez a klasszikus magyar konstruktivista festővel. Viktor Hűlik visszanyúl a geometrikus absztrakcióhoz, ugyanakkor szisztematikus sorozatokat alkot és a mozgathatósággal teremt variációs lehetőségeket. További szisztematikus művész Hellmut Bruch, aki minimalista vonalkonstrukcióit fénnyel hozza létre. Lágyabb, ritmikusabb geometrikus absztrakciót képvisel Matzon Ákos, aki redukálja a három dimenziót síkdomoborművekké, színekben pedig hajlik a fekete-fehér-szürke harmóniák felé. Alig van a kiállítók között, aki nem (vagy még nem) a nemzetközi MADI-csoport tagja. A MADI = Mouvement, Abstraction, Dinamism, Intuition - ezen elvek megvalósításán talán a legintenzívebben dolgozik SAXON Szász János, aki feleségével, Dárdai Zsuzsával együtt a magyar szekciót létrehozta. Ő a matematikát és geometriát a variációelmélet és a játékosság irányába vitte el „polidimenzionalista” elméletével és gyakorlatával. Hozzá hasonlóan dolgozik a szigorú konkretizmus fellazításán Ézsiás István, „interdiszciplinális” objektjeivel és színes konstrukcióival. Különös egyéni variációnak tartom a konstruktivizmus-konkretizmus skáláján Jürgen Blum Kwiatkowski, a német konkretisták egyik doyenje életművét, aki nem riad vissza funkcionális feladatok elvégzésétől és filozofikus emlékművek konstruálásától; Paizs Péter kísérleteit, aki tudományos eszközökkel idézi elő objekteivel színek reflexeit a falfelületen; Vjacseszlav Kolejcsuk munkásságát, akinek geometrikus-logikai térkonstrukcióit időnként az ördöklakatokkal és más logikai játékokkal hozhatjuk kapcsolatba. 18
